Paris ítélete Georg Raphael Donner (tulajdonítva)

Georg Raphael Donner a 18. század egyik legkiválóbb osztrák mestere volt. Művészetében a német és osztrák barokk képzettség az itáliai művészet hatásával keveredik, és alkotásai gyakran a klasszikus antikvitás műveit idézik. Fiatalon Bécsben, Johann Kaspar Prenner aranyműves műhelyében, majd többek között Balthasar Permoser, német szobrász mellett dolgozott. 1728 és 1739 között Esterházy Imre esztergomi érseknek, Magyarország hercegprímásának, a korszak jelentős mecénásának udvari szobrásza és építkezéseinek felügyelőjeként alkotta legjelentősebb műveit, köztük a pozsonyi dóm Szent Márton-főoltárát (1736).
A Venust Vulcanus műhelyében és Paris ítéletét ábrázoló dombormű-pár a magyar nemzeti szobrászat születését megtestesítő alkotó, Ferenczy István (1792 – 1856) gyűjteményéből 1914-ben vásárlás útján került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.
Az egyiken, Venus, férje Vulcanus, a sánta kovácsisten műhelyébe látogat, hogy Anchisestől, Trója hősi védőjétől született fia, Aeneas számára isteni fegyverzetet kérjen. Az általában Venus szépségét Vulcanus rútságával ellenpontozó kompozíció Donnernél nem épít erre az ellentétre. Minden alak az anatómiai tudás és hűség példaképe. Donner Vulcanus műhelyét élethű részletekkel, a fém megmunkáláshoz szükséges eszközökkel, kalapácsokkal, vésővel, kemencével és üllővel mintázta meg. Egyes vélemények szerint a művész Vulcanus alakjában ifjúkori önmagát és a fém megmunkálásának fizikai nehézségét is szerette volna megformálni. A dombormű párdarabján Paris ítélete került ábrázolásra. A legenda szerint Juno, Minerva és Venus vetélkedtek Eris almájáért, melyen “A legszebbnek” felirat szerepelt. Parisz, a szépséges trójai királyfi felkérésre döntött a versenyben: a felajánlott családi boldogsággal és bölcsességgel szemben a világ legszebb asszonyának szerelmét választotta. A szerelem istennőjének, Venusnak ítélte Erisz almáját, melynek fejében elnyerte a szépséges Heléné szerelmét.
A budapesti domborműveknek egy gipsz és egy bronz változata is ismert osztrák közgyűjteményekben. A budapesti párdarabok ón-ólom (60%) ötvözetből készültek, melynek súlyossága a hátránya, de előnye az öntés utáni könnyebb megmunkálás. Ez érzékelhető egyes részleteken is, hiszen Vulcanus műhelyében a szerszámok, a tűz, mind-mind meglehetősen részletesen megformáltak. A Paris ítéletén számtalan más apró részlet mellett a jobb szélén a körtemplom oszlopainak fejezetei is csaknem kivehetők.
Bár a domborműpár abban az időben készült, amikor Donner Esterházy Imre szolgálatában állt, nincs ismeretünk sem arról, hogy az érsek megbízásából készült volna, sem arról, hogy mire szolgálhatott.

szöveg: © Eszter Molnár-Aczél