En
Vissza a találatokhoz

Fájdalmas Krisztus (Vir Dolorum) Andrea del Verrocchio (tulajdonítva)

Alkotó

Andrea del Verrocchio (tulajdonítva) Firenze, 1435 – Velence, 1488

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1470 körül
Tárgytípus szobor
Anyag, technika terrakotta, festéknyomokkal
Méret

96 × 50 × 27 cm
talapzattal: 106 × 50 × 27 cm

Leltári szám 51.937
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban

A háromnegyed alakban ábrázolt Krisztus mintha koporsóból emelkedne ki. Ez az ábrázolási típus, a Vir Dolorum, vagyis a Fájdalmas Krisztus, a seb hangsúlyos látványa miatt a halálon való diadalmaskodásra, a megváltásra utal, valamint a kereszthalálra. A terrakottaszobor eredetileg festett volt: a vörös terrakottaalapon az ágyékkötő kék, a test fehéres-szürkés, a haj és a szem barna volt. Mivel főnézetre komponált és hátoldala kivájt, eredetileg félköríves fülkében állhatott. A fejtípus, a kéz és a test anatómiája alapján Verrocchio korai alkotásaihoz köthető. A firenzei mester a quattrocento kiváló festője, szobrásza és ötvösművésze volt, újító, kísérletező szellemű, műhelyében Leonardo da Vinci is tanult. A kimagasló alkotás Pulszky Ferenc gyűjteményének részét képezte egykor két térdelő angyalfigurával (ma Toledo Museum of Art, Egyesült Államok) együtt; később bebizonyosodott, hogy nem összetartozó darabokról van szó.

Katalógustétel

Andrea del Verrocchio a 15. század második felének legnagyobb hatású műhelyét vezette Firenzében. Újító szemléletű művei elkövetkező generációk egész sorának a művészetét határozták meg, műhelyében tanult Leonardo da Vinci is. Egyik legjelentősebb patrónusa a művészetpártoló, il Magnifico névvel illetett Lorenzo de’ Medici (1449–1492) volt, akinek révén számos firenzei megrendeléshez jutott. Ötvösnek tanult, később festőként és szobrászként is működött.

A Szépművészeti Múzeum szobra háromnegyed alakban ábrázolja Krisztust, vélhetően koporsójából kiemelkedve, bár a szobornak erre utaló részlete mára már nem ismert. Az oldalsebét kezeivel megnyitó Megváltó a Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum) ikonográfiai típusát követi. Az ilyen ábrázolások Közép-Európában terjedtek el a 14. század utolsó harmadától, a típus innen kerülhetett át az itáliai területekre és Firenzébe is, ahol a 15. század elején találkozhatunk először hasonlókkal. Kezdetben a szobrot, talán éppen a szokatlan ikonográfiája miatt észak-itáliai, Leonardo hatása alatt dolgozó lombard mester alkotásának gondolták. Balogh Jolán fedezte fel először Krisztus alakjának szembetűnő hasonlóságát Verrocchio műveivel. Krisztus hullámos, tincsekbe formált haja, kettéválasztott szakálla, jellegzetes arcformája leginkább Verrocchiónak a firenzei Orsanmichele-templom külső fali fülkéjébe szánt Krisztus és Szent Tamás (1467–1483) bronz szoborcsoport Megváltójának arcához áll közel (az eredeti ma a templom belsejében van, a fülkében egy másolat látható). A budapesti terrakotta emellett más Verrocchio-művekkel is párhuzamba állítható, így a pistoiai dóm Niccolò Forteguerri kardinális síremlékének (1477 után), illetve a firenzei Museo Nazionale del Bargello terrakottavázlatának (1470–1475 körül) Krisztus-alakjaival.

A budapesti Krisztus belsejét a készítés során kiüregelték, ahogyan az ilyen nagy méretű szobrok esetében szokás, hogy a kiégetés során ne keletkezzen repedés. Bár a hátoldalat is megformázták, nincs részletesen kidolgozva, így valószínűleg fali fülkébe szánhatták. Némely részlet – mint az ágyékkötő vagy haj – elnagyolt kidolgozása arra utalhat, hogy terrakottamodellnek készült egy márványszobor kifaragásához. A fennmaradt festéknyomokból ugyanakkor úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy modellnek tervezhették, valamikor mégis szoborként elhelyezték. A szobor egykor Pulszky Ferenc (1814–1897) gyűjteményében volt, ahol egy korabeli metszet tanúsága szerint két térdelő angyal fogta közre. Az angyalszobrok, melyeket ma a Toledo Museum of Artban (Ohio) őriznek, eredetileg mégsem voltak a Krisztussal összetartozó darabok, valószínűleg csak utólag, a műkereskedőnél állították így össze őket.

Szőcs Miriam

Bibliográfia

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 70. o., 66. sz.

Pope-Henessy, John, “Italian sculpture – Budapest and Paris”, Apollo 102.161-166 (1975), 474-475 o.

Dal Poggetto, Maria Grazia Ciardi Dupré, “Recensione – Jolán Balogh, Katalog der ausländischen Bildwerke der Museums der bildenden Künste in Budapest. IV-XVIII Jahrhundert Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975 Vols. 2: I, Textband; II, Bildband.”, Prospettiva 8-11 (1977), 63-67 o.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 20. o.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 20. o.

Verrocchio Krisztusa/Verrocchio’s Christ, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2003.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól napjainkig. 100 év, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 39. sz.

Museum of Fine Arts, Budapest: Masterpieces from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 39. sz.

The Museum of Fine Arts Budapest: guide, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 138-139. o., 182. sz.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 104-105. o.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 104-105. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 104-105. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 90. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 90. o.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk