Szemfestő pálcika

Habár a szemfestékes edénykék már jóval korábban használatban voltak, a szemfestékes pálcika csak a Középbirodalomban jelent meg. Azt megelőzően a szemfestéket ujjbeggyel vitték fel. Az ún. applikátor azonban lehetővé tette a szűk nyakkal, széles és vastag peremmel rendelkező szemfestékes edénykékben a fekete galenitből előállított keverék könnyed és biztonságos kikeverését. Ekkoriban már ritkábban alkalmazták az Óbirodalomban oly kedvelt, rézalapú malachitból előállított zöld pigmentet. Az applikátor készülhetett fából, de értékesebb kőből és bronzból is. Ez a klasszikus formában készült pálcika bronz, elsősorban a későbbi időszakokra tehető, keltezése ugyanakkor nehéz.
A szem köré festett sötét smink egyrészt esztétikai, dekoratív célokat szolgált, másrészt gyakorlati, orvosi funkciót látott el. Más gyógyászati anyagokkal kikeverve, továbbá valamelyest árnyékot adva a szemnek, az ólomtartalmú galenit fertőtlenítő hatással bírt: a forró éghajlat, az erős napsugárzás, valamint a homokvihar okozta szembetegségek megelőzésére és enyhítésére alkalmas eszköz volt. Kimutatható, hogy az anyag szintetikus összetevőket is tartalmazott, azaz előállítása komoly szakértelmet kívánt. A szemfestékes edénykék a mindennapi élet személyes kellékei voltak, ugyanakkor – elsősorban a 18. dinasztia folyamán – a halott gyakran tovább is vitte őket sírmellékletként túlvilági életéhez, így a tárgyak értékes alapanyagának szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak.