
Szoptató Izisz szobrocskája
Egyiptomi Gyűjtemény
Készítés helye | Egyiptom |
---|---|
Készítés ideje | Kr.e. 4. sz. - Kr.u. 3. sz. |
Tárgytípus | szerves maradványok |
Anyag, technika | Állatmúmia, vászon |
Méret | magasság: 11 cm |
Leltári szám | 51.2364 |
Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Templomok és istenek |
A kígyók egyszerre ébresztettek csodálatot és félelmet az ókori Egyiptom lakóiban és számos istenük (Kem-Atef, Uadzset, Werethekau, Meretszeger, Renenutet, Ízisz-Thermuthisz, Agathosz Daimon) jelenik meg kígyó alakjában. Az egyiptomiak a kígyókat egyrészt a sivatagi terepet is legyőző, akadálytalan mozgás, illetve a vedlésben megnyilvánuló megújulás képességével hozták kapcsolatba. Ez utóbbi tulajdonság a kígyóistenek jelentős részét az újjászületés és az idő feletti uralom szimbólumává tette, továbbá termékenységi vonásokkal is felruházhatta. A kígyók ugyanakkor egy másik, veszélyes aspektust is megtestesíthettek, a kígyómarás vagy a kiköpött kígyóméreg életveszélyes hatásai miatt a kígyóistenek őrző-védő vagy büntető funkcióval is rendelkezhettek.
A kígyók mumifikálása a Későkorra (i. e. 7. század – i. sz. 2. század) tehető. A görög-római korban a mumifikált kígyókat Ophionnak nevezett önálló temetőkben helyezték el, ugyanakkor előfordult, hogy más szent állatok, például sólymok temetőiből is kerültek elő kisebb mumifikált kígyók, illetve siklók, ahol a csúszómászók a ragadozó madár zsákmányállatainak szerepét töltötték be.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.