Hathor-fejes jelvény töredéke

A töredék mindkét oldalán a díszes uszeh-gallért viselő Hathor istennő parókával keretezett, finoman kidolgozott, békét sugárzó arca látható tehénfülekkel. Az istennő képmását kétoldalt napkorongos ureuszkígyók fogják közre, amelyek ugyancsak az ő megjelenési formái: hatalmának pusztító aspektusára emlékeztetnek. A tárgy fogója papiruszfejes oszlop formájú. A fajansz anyaga és zöldeskék színe is kapcsolatban állt a Hathorhoz kötődő újjászületés-szimbolikával, akit a „Türkiz/Malachit/Fajansz úrnőjé”-nek is neveztek. A töredék ikonográfiája megegyezik a Hathor-templomi rituáléiban használatos szeseset-szisztrumokéval.
A görög eredetű szisztrum elnevezés fából vagy bronzból készült rituális csörgőhangszert jelöl. A jellegzetes hangzás a hangszer húrjain áthúzott fémkarikáknak köszönhető. Hathor istennő egyik szimbólumaként elsősorban az ő templomi ünnepein szólaltatták meg a szolgálatában álló, előkelő származású papnők és zenésznők. Hathor templomi ünnepeinek fontos részét képezte a zene és a tánc, amelynek erotikus jelentést és újjászületést segítő erőt is tulajdonítottak. Az egyiptomi elképzelések szerint a szisztrum kellemes hangja megbékítette a pusztító dühéről is ismert Hathort, segített távoltartani a gonosz erőket, valamint fenntartani és időről időre megújítani a teremtett világ rendjét. Az óegyiptomi elnevezés – szeseset – hangutánzó szó, amely nemcsak a hangszer kellemes hangzására hívta fel a figyelmet, hanem a papirusznád finom zörgésére is emlékeztetett.
Sok hasonló, fajanszból készült szisztrumot hagytak fogadalmi ajándékként az istennő hívei a különböző Hathor-szentélyekben, így elképzelhető, hogy ez a darab is votív funkciót töltött be. A papiruszfejes oszlopfő azonban, amelyen a Hathor-fej áll, nem része a szeseset-szisztrumok megszokott ikonográfiájának, ezért lehetséges, hogy a tárgy inkább egy – szintén az istennő rituális tárgyai közé tartozó – Hathor-jelvény lehetett.