Giovanni Domenico Tiepolo (Velence 1727-1804) a 18. század végi velencei művészet jelentős alakja, akinek munkásságával – freskóival, festményeivel, rajzaival és rézkarcaival – a művészettörténet-írás már számos monográfiában, kiállítási katalógusban foglalkozott.
Művészettörténeti jelentősége a rokokó felvilágosult, polgári változatának kimunkálásában, a neoklasszicizmushoz való közeledésében, stílusának sajátos iróniájában, valamint technikai sokoldalúságában rejlik. Grafikusművészként egyike volt azon első olasz művészeknek, akik a rajzot önálló műalkotásként fogták fel, ami munkásságában mennyiségileg is kifejeződik.
Tiepolóra Szépművészeti Múzeumban őrzött munkáinak – 7 festmény, 4 rajz és mintegy 60 rézkarc –, illetve egy budapesti magángyűjteményben őrzött festményének kiállításával emlékeztünk.
A kiállítás kurátora: Czére Andrea