A több mint 600 művet számláló gyűjtemény az itáliai reneszánsz olyan kincseit rejti, mint a Leonardónak tulajdonított egyedülálló Lovas szobor vagy Verrocchio Fájdalmas Krisztusa, de méltán nevezetesek reneszánsz és barokk kisbronzai is. A német, németalföldi és francia középkort ugyancsak számos remekmű, köztük az internacionális gótika Szép Madonnái és Riemenschneider műhelyének faszobrai, az osztrák barokk művészetet Donner és Messerschmidt alkotásai képviselik.
A Régi Szobor Gyűjtemény megalapozója Pulszky Károly volt, aki a leendő Szépművészeti Múzeum számára más műtárgyak mellett több, mint 120 szobrot vásárolt 1894-1895-ben Olaszországban. Olyan kiváló műveket szerzett meg, mint például Agostino di Duccio Gábor arkangyala vagy Giovanfrancesco Rustici Szent György domborműve.
A következő két évtizedben a múzeum eredeti szobrok vásárlása helyett gipszmásolatokat szerezett be. Csupán 1914-ben, Petrovics Elek és Meller Simon tevékenységének köszönhetően gyarapodott újra eredeti műtárgyakkal a gyűjtemény. Ekkor vásárolta meg a múzeum a szobrász Ferenczy István hagyatékát, amely főként olasz kisbronzokból állt, és amelynek legkiemelkedőbb darabja a Leonardo da Vincinek tulajdonított Lovas.
A Régi Szobor Gyűjtemény első kiállítását Meller Simon rendezte 1921-ben, a Szépművészeti Múzeum két földszinti termében. A Régi Szobor Osztályt 1935-től vezető Balogh Jolán hozta létre az állandó szoborkiállítást, amely 1936 és 1978 között a múzeum második emeletét és az alatta lévő félemeleti termeket foglalta el.
Az 1970-es és 1980-as években olyan kiemelkedő gyűjtemény-együttesekkel gazdagodott a Régi Szobor Gyűjtemény, mint Back Bernát és dr. Delmár Emil hagyatékai, amelyek között olyan különlegesen értékes műtárgyak is szerepelnek, mint Jörg Lederer Szárnyasoltára vagy a Pokolhegyet ábrázoló padovai kisbronz.
