| Készítés ideje | 1200-1230 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | mészkő |
| Méret | 62 × 130 × 23 cm |
| Leltári szám | 53.586 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Az Újudvarról származó dombormű Gyulay István magyarszerdahelyi körjegyzőtől került a Magyar Nemzeti Múzeumba (ltsz. 59-936), majd 1936–1939 között a Szépművészeti Múzeumba, 1973-ban pedig a jelenlegi őrzési helyére, a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményébe.
Alul egyenes, felül ívesen záródó faragvány, amelynek a jobb oldali sarkához egy hasáb alakú, felül kissé íves kiszögellés járul, míg ennek a bal oldali párjára csupán törésfelület utal, melyet feltehetőleg utólag faragtak függőlegesre. A faragvány hátoldala durván elnagyolt sík. A timpanon íve mentén a külső ívet nagyjából követő, széles keret húzódik, amely alul egy vízszintes, keskeny (bal oldalon törött) párkánnyal együtt fogja közre a timpanon enyhén visszamélyített tükrét, melyet egy mélyebben metszett háromkaréjos árkád tagol. A karéjok alatti durván faragott felületen középen latin kereszt, bal oldalon kentaur, jobb oldalon kígyópár ábrázolása jelenik meg. A kereszt középen vájattal osztott szárai egymáson vannak átbújtatva; a hegyes végű fejfedőt viselő kentaur egyik kezével egy talán kerek (kivehetetlen) tárgyat emel, míg a másikkal a farkát fogja; az egymásba hurkolódó kígyók egymással szembe fordulnak, fejük összeér. A szimbolikus ábrázolásban a kígyó és a kentaur a démoni vadságot, a babonát testesítik meg, amelyek fölött Krisztus diadalmaskodik. A dombormű faragása durva és nehézkes, a részletek elnagyoltak, az arányok és maga kompozíció is kissé esetlen.
A timpanondombormű három, hengeres ívtöredékkel (ltsz. 55.1049; 53.587.1–2.) együtt került a múzeumba, ezek, illetve a timpanon jobb oldali kiszögellésének az íve egyértelműen arra utal, hogy egykor bélletes kapuhoz tartozott.
Tóth, Melinda – Marosi, Ernő (eds.), Árpád-kori kőfaragványok: Katalógus, Az István Király Múzeum közleményei, István Király Múzeum; MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Székesfehérvár, 1978, 59. o.
Horler, Miklós (ed.), Lapidarium Hungaricum: Általános helyzetkép 1., Lapidarium Hungaricum : Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye, Országos Műemléki Felügyelőség – Országos Tudományos Kutatási Alap, Budapest, 1988, 117. o., 17. sz. (Török Gyöngyi).
Tóth, Sándor – Tóth, Melinda – Marosi, Ernő, Mikó, Árpád – Takács, Imre (eds.), Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1994/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, I-102. sz. (Tóth Sándor).
Marosi, Ernő – Galavics, Géza – Wehli, Tünde – Mikó, Árpád, Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Egyetemi könyvtár, Corvina, Budapest, 2001, 80. o.
Tóth, Sándor, Román kori kőfaragványok a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében, A Magyar Nemzeti Galéria szakkatalógusai I/1., Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2010, 31. sz. (1).
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
