Szent Ágoston közbenjár a pestis áldozataiért Johann Michael Rottmayr

Ez az 1702 körül festett kép a Szépművészeti Múzeumban őrzött legnagyobb méretű oltárkép. Ez önmagában természetesen nem biztosítéka a magas szintű minőségnek, de egyrészt a barokk egyházi művészet retorikájában szerepet játszott a méret megválasztása, másrészt egyik előfeltétele volt annak, hogy a művész bizonyságot adjon arról a képességéről, hogy nagy felületen tud sok alakot összehangoltan és beszédes mozgalmassággal szerepeltetni. A kép alsó harmadát a halott, haldokló és gyógyulásért fohászkodó pestisesek tömege népesíti be. A fölöttük lévő harmadban jelenik meg a kép felnőtt és gyermekangyaloktól körbevett főszereplője, a Szentháromsághoz közbenjáróként könyörgő, püspöki díszben pompázó Szent Ágoston. Legfelül a mennyei fény szinte testetlenné teszi a Szentháromság Krisztusát, a világgömbbel ábrázolt Atyaistent és a Szentlélek galambját. A mennyei szféra fényessége kontrasztot alkot a pestis halált hozó sötét fellegeivel Ágoston lábánál. Súlyos testek, bombasztikus gesztusok és árnyakkal váltakozó fények kavalkádja hivatott mély hatást gyakorolni a nézőre, az égi segítségben reménykedő hívőre. Az érett barokknak ezt az eszköztárát, az osztrák Rottmayr a német-velencei Johann Karl Loth műhelyében töltött tanulóévei alatt sajátította el. A súlyos, testes formákat csak évtizedekkel később fogják felváltani Maulbertsch varázslaton könnyed színkölteményei. Az oltárkép eredetileg a ma már nem álló, bécsi Szent Dorottya templom (Dorotheerkirche) egyik oltárát díszítette.

© Tátrai Vilmos