Su amulett

Az amulett Su istent formázza. Su a teremtést végző Atumból jött létre a világ megalkotásának első lépéseként, amikor Atum kitüsszentette. Su az üresség, a levegő, ami elválasztja a teremtés következő állomásaként létrejövő eget és földet. Az isten egyúttal tartja is az eget, Nutot, valamint elindítja és védelmezi ezzel a világ teremtését és a Nap ciklikus égi útját. Ez pedig a halotti szférában kiemelt fontossággal bírt. A halott Suval történő azonosulásakor megakadályozhatatlanná vált túlvilági útján az újjászületés felé. Emiatt kerültek a Su-amulettek a halott törzsének alsó részére, a múmiapólyák közé, de Su az élet támogatójaként a születésnél is mágikus amulettként szolgálhatott.
Su isten – Nut támogatásához – nyolc segítő alakot is teremtett magának, akiket Hehnek neveznek, és akiknek a neve ’örökkévaló’-t jelent. Su és Heh istenek összekapcsolódnak a világ teremtésének előmozdítása, örök fenntartása, valamint a napisten és a halottak újra és újra történő megújhodásának biztosításában. A kapcsolat a két isten ikonográfiájában is tetten érhető. Háromdimenziós ábrázolásokon – így amuletteken – Su két karját felemelve tartja az eget szimbolizáló napkorongot, miközben fél térdre ereszkedve ül egy kicsiny talapzaton. Fejét és lábát frontálisan ábrázolták. Az amuletten nehezen kivehető hosszú, háromosztatú parókát, álszakállat és rövid szoknyát visel. Ugyanakkor Heh is ülve és felfelé tartott karral szerepel az ábrázolásokon, habár őt jellemzően profilból jelenítették meg. Ezáltal a két isten elkülönítése nehéz, különösen a gyakran rosszabb minőségű amulettek esetében.
A kicsiny tárgy hátoldalán lévő háttámlában egy, a függesztéshez szükséges furatot is kialakítottak. Az amulettek leggyakrabban mázas egyiptomi fajanszból készültek, amelynek zöld színe is az újjászületést segítette. Az ilyen típusú, elnagyolt megformálású Su-amulett a Harmadik átmeneti kortól a Későkorig fordult elő.