| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1473 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | tempera, arany, fa |
| Méret | 317 × 232 × 23 cm |
| Leltári szám | 1209 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XIII. terem |
Az oltárkép eredetileg Orvietóban, egy Szent Sabinusnak szentelt kápolnában állt. Ezt az épületet a 16. században a reneszánsz Simoncelli-Caravajal (később Pietrangeli) palotába foglalták bele, s ma már csak csekély maradványai ismertek.
A bemutatott festményen Szent Juvenalis, Szent Sabinus és Szent Ágoston püspöki ornátust visel, míg a bibliafordító egyházatya, Szent Jeromos bíborosi öltözékben áll előttünk. Szent Juvenalist és Szent Sabinust kiemelkedő tisztelet övezi Orvietóban, mivel a hagyomány szerint ők hozták el a kereszténységet a városba.
A Marche-tartományban és Umbriában működő Giovanni di Piermatteo Boccati biztosan jól ismerte a reneszánsz vívmányait, de az aranyháttér, az előrebillenő márványpadló és a bizarr-naturalista arctípusok gótikus kötődéséről árulkodnak.
A készítés dátumát (1473) az alsó márványlépcsőn, középen olvashatjuk. Mindössze húsz-huszonöt évvel később Szűz Máriának megsérülhetett az arca, s emiatt egy Pinturicchio köréhez tartozó festő átfestette.
A mű egyike azon kevés korabeli, reneszánsz szerkezetű oltárképnek, melynek felső lezárása eredeti formájában maradt fenn: a faragott, aranyozott rozettákkal és akantuszlevelekkel díszített lunettán a nyitott könyvet tartó, áldó Krisztus jelenik meg levélkoszorúban, a festett frízben pedig három fekvő, mezítlen puttó tart egy vörös szalagokra erősített füzért.
Az oltárkép szétbontása után a talapzatát (predelláját) díszítő, Szent Sabinus életét bemutató festmények szétszóródtak. Ma négy ismert közülük, melyek különböző gyűjteményekben találtak otthonra: Szent Benedek és Szent Sabinus beszélgetése (Madrid, Fundación Thyssen Bornemisza, letétben: Barcelona, Museu Nacional d’Art de Catalunya, ltsz. 55 [1977.4]); A vak Szent Sabinus felismeri Totilát (Nápoly, Banco di Napoli, letétben: Bari, Pinacoteca Corrado Giaquinto, Bari, ltsz. 84/Dep.); Vindemius megkísérli megmérgezni Szent Sabinust (Urbino, Galleria Nazionale delle Marche, ltsz. 1990 D4); Szent Sabinus halála (egykor Párizs, Spiridon Gyűjtemény). A jelenlegi talapzat feltehetően a 19. században készült, s rajta Perugia címere, a vörös mezőben ágaskodó, koronás ezüstgriff jelenik meg.
Boccati művét Firenzében, 1895-ben vásárolta meg a múzeum gyűjteménye számára Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója, Emilio Costantini műkereskedőtől.
A négy férfiszent alatt, a felső márványlépcső előoldalán, latin nyelven · S(ANCTUS) · IVVENALIS · S(ANCTUS) · SAVINUS ⁘ |· S(ANCTUS) · AGVSTINVS · S(ANCTUS) · IEROLIMVS ⁘
Az alsó márványlépcső előoldalán, középen: · 1 · 4 · 7 · 3 ·
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 71-72. o., 35.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery; A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings: Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 12. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
