Vanitas-csendélet Edwaert Collier

Vanitas vanitatum et omnia vanitas – olvassuk az oszlop talapzatára erősített papírlapon azt a szöveget, amely az ótestamentumi Prédikátor könyvének bevezetőjéből való (1, 1-3) : „A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?” Lejjebb, a talapzat felirata a festő szignatúráját és a mű készülésének évét – 1675- is tartalmazza, így sem a mű ikonográfiájával, sem szerzőségével kapcsolatban nem lehet kételyünk. A talapzat előtti asztalt aranyrojtos, vörös terítő borítja, maga is hívságosan fényűző berendezési tárgy. Az asztalon a koponya az egyenesen ránk meredő, sötét szemüreggel közvetlen módon szembesíti a nézőt a „memento mori” intelmével. Ám az ember, és ez minden Vanitas csendélet lényegi tartalma, a földi hívságok rabja: ezt jelzi a nagyméretű, díszes pénzes zacskó, ezt a pénzérmék és világi hatalom jelképe, a jogar. Az érzéki örömökre utaló boroskancsó felborult és üres, vagyis ezek a gyönyörök is gyorsan elillannak, balgaság tőlük remélni boldogságunkat. Egy medál női arcképpel a szerelem múlandóságára emlékezteti a nézőt. Az oszloptalapzatnak támasztott nyitott könyv a szöveg olvasható részének tanúsága szerint értekezés az evilági javak és örömök hívságáról. A képen megfigyelhető nyers festésmód nem mesterségbeli fogyatékosság, hanem Collier stílusának egyik sajátossága.
©Tátrai Vilmos