| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1892 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 119,5 x 150 cm |
| Szignó | lent, balra: Osw. Achenbach 1892 |
| Leltári szám | 17.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Oswald Achenbachot Németország egyik legjelentősebb tájképfestőjeként tartották számon életében. Bátyjával, a szintén tájképfestő Andreasszal a düsseldorfi festőiskola utolsó kiemelkedő képviselői voltak. Oswald 1845-ös, első itáliai útja szinte egész életére meghatározta festészetének tárgyát. Kitűnő érzékkel egyesítette a zsánerfestészet elemeit a tájképével, és jelenítette meg a különböző atmoszferikus hatásokat. Tökéletesen kidolgozott, híres olasz tájakat, városokat, népi jeleneteket ábrázoló festményei rendkívüli népszerűségnek örvendtek a polgárság körében.
A ciprusokkal körülvett Villa d’Estét Achenbach az 1850-es évektől kezdődően több kompozíción is megörökítette. Kései, érett stílusára jellemzően a festéket vastagabb rétegben vitte fel a vászonra, a színek kontrasztja igen hangsúlyos. Az előtérben hétköznapi jelenet: két szamáron ülő földműves és szerzetesek. A dús növényzettel szegélyezett ösvény végén magasodik a komor reneszánsz villa déli oldala. A felhős égen a drámai színkontrasztokat a lemenő Nap vöröses és a felkelő Hold ezüstös fényének egyidejű ábrázolásával éri el.
Somodi Anett
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 2.rész, A Nemzeti Múzeum sorozatai. 2. füzet; d, Az új leltár anyaga; e, A régi depôtbeli sorozat; f, Az új depôtbeli sorozat; g, Az átadási okmányok; h, Tárgymutató, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1909.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 159. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
