| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1842 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 97 x 131 cm |
| Szignó | lent, balra: A. Achenbach 1842 |
| Leltári szám | 18.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban |
A düsseldorfi tájfestőiskola második generációjába tartozó Andreas Achenbach pályája elején Szentpétervárott is tanult, majd a Düsseldorfban előszeretettel tanuló orosz tájképfestők nagy hatású mestere lett. Tanítványai egyike volt öccse, a szintén tájképfestő Oswald Achenbach is. Bár a 19. században nagyon megbecsülték, képei a század végére eltűntek a német múzeumok kiállítótereiből, és csak az 1990-es évek végén fedezték fel újra. Ihletet főleg a skandináv országokban, illetve Olaszországban tett útjai során gyűjtött; kedvelt motívumai voltak a zord északi tájak, valamint a norvég fjordok, ezért Európa legészakibb részeinek egyik legelső művészi felfedezőjének számít. Erőteljes fehér színekkel, illetve durva, vastag festékpászmákkal dolgozott, és szívesen örökítette meg a morajló, drámai víztömeget, amellyel nagy hatással volt a német tengerfestőkre.
A Vízesés korai alkotás, melyen a tájat – a romantika ábrázolásmódjához hűen – színpadiasan ábrázolta. A magas hegyek, a gyülekező viharfelhők és a sebesen áramló víz az embernél hatalmasabb természeti erők együtteseként – a 18. században kialakult esztétikai fogalommal élve – a fenséges érzetét keltik.
Izsák-Boda Bianka
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 2.rész, A Nemzeti Múzeum sorozatai. 2. füzet; d, Az új leltár anyaga; e, A régi depôtbeli sorozat; f, Az új depôtbeli sorozat; g, Az átadási okmányok; h, Tárgymutató, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1909.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 159. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
