
Várakozó nő
1800 utáni Gyűjtemény
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | spanyol |
Készítés ideje | 19. század második negyede |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, vászon |
Méret | 34,8 x 25,5 cm |
Leltári szám | 214.B |
Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A Francisco de Goya egyik legtehetségesebb követőjeként számon tartott, ízig-vérig a romantika szellemében alkotó Leonardo Alenza y Nieto megrendítően rövid élete során elsősorban zsánerképeket festett. A legtöbbször kis méretű, gyors és oldott ecsetkezeléssel, sötét tónusokkal kivitelezett művein előszeretettel ábrázolt olyan jeleneteket, amelyek ironikus-komikus módon mutatták be a romantika kedvelt témáit. Életművében jellegzetes tematikai egységet alkottak a halál különféle módozatait feldolgozó, rejtett társadalomkritikát sugárzó képek: ezek közül A romantikus öngyilkosság szatírája és A szerelmi öngyilkosság szatírája (mindkettő: 1839 körül, Museo Nacional de Romanticismo, Madrid) stilárisan és méretükben is az itt tárgyalt alkotáshoz hasonló művek. A jelen esetben egy kivégzést megelőző pillanatok szemtanúi lehetünk: a korban az erre leggyakrabban alkalmazott eszköz, a fojtópánt vagy garrote vil rögzítőelemeit igazgatják a hóhérok, amíg a tekintetét az ég felé emelő halálraítélt kényszeredetten vesz búcsút egy szemlátomást érzelmektől túlfűtött egyéntől.
Lantos Adriána
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3. rész, Új szerzemények. 1.füzet: a, Festmények; b, Festmények módjára kezelt műtárgyak, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1914.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.