| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | amerikai |
| Készítés ideje | 1877 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 107,5 x 215 cm |
| Szignó | lent, balra: W P. W. Dana. Paris 1877 |
| Leltári szám | 252.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A bostoni születésű William Parsons Winchester Dana 1852-től a párizsi École des Beaux-Arts-on tanult. Hosszú éveken át Franciaország és Amerika között ingázott, de 1878 után végül Londonban telepedett le. Bár eleinte leginkább tengeri motívumokat választott témául, később zsánerfestőként is sikereket ért el. Dana rendszeresen részt vett amerikai tárlatokon és a párizsi Szalonon. 1878-ban a párizsi nemzetközi kiállításon is szerepelt, ahol harmadosztályú éremmel jutalmazták: az elismerést leginkább Budapesten őrzött tengeri látképe hozta meg számára, melyet a francia kritikusok nagy lelkesedéssel fogadtak.
A hosszított, panoramikus és letisztult kompozíció két vízszintes sávra, a borús égre és a morajló tengerre tagolódik. A festő finom szürkés-kékes átmenetekkel, bravúros technikával ragadta meg a tenger éjszakai látványát, a felhők között átsejlő fátyolos holdfényt, mely a víz habos felszínét is megvilágítja. A végtelen, csaknem üres tér fenséges, egyszerre elbűvölő és némileg kísérteties. A kép eredeti angol címe – Solitude – utal az emberi magányra, de a határtalanul elterülő óceán elhagyatottságára is.
Kovács Anna Zsófia
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3.rész, Új szerzemények. 2. füzet: c, Az 1912. évi szerzemények; d, Függelék: 1., Néhai gr. Pálffy János hagyományáról felvett jegyzőkönyvek; 2., Kifüggesztésre, másolásra s elhelyezésre vonatkozó adatok: e, Kimaradt festmények; f, Javítások; g, Tárgymutató az 1. és 2. füzethez; h, Tartalomjegyzék, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1915.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
