| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 19. század közepe |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 37 x 45 cm (14 9/16 x 17 11/16 in.) |
| Szignó | lent, balra: F. G. |
| Leltári szám | 450.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Friedrich Gauermann tájfestő édesapjától kapta első festészeti leckéit, majd 1824-től 1827-ig a bécsi akadémián tanult. Művészi fejlődésének elsődleges forrása a 17. századi holland állatharc- és tájképfestészet volt. Nyaranta szülei miesenbachi farmján tartózkodott, és kirándulásai, utazásai során fedezte fel az alpesi hegyek és legelők lenyűgöző világát. A megkapó helyszíneken készített természettanulmányokat, vázlatokat a műtermében komponálta egységgé. A szinte védjegyévé váló, teheneket, tanyasi állatokat, munkálkodó parasztokat és alpesi kunyhókat ábrázoló képei hasonlóságuk ellenére sem unalmasak, mindig őriznek valamit az eredeti benyomás frissességéből. Gauermann kiváló érzékkel integrálta tájaiba az állatokat és az emberi alakokat, ezzel mintegy átmenetet képezve az életkép és a tájkép műfaja között. Barokk festészeti előképeihez hasonlóan a derült, napsütéses időjárás helyett inkább a drámai atmoszférát részesítette előnyben. A hirtelen elsötétülő égbolt vagy a vihar után a felhők közül felragyogó napsütés érzékeltetésének kiváló mestere volt.
Lovass Dóra
Cifka, Brigitta, “Gemälde von Friedrich Gauermann in Ungarn/Friedrich Gauermann festmények Magyarországon”, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts/Szépművészeti Múzeum Közleményei 53 (1979), 215-224, 341-344 o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
