| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 19. század első fele |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 47 x 36,5 cm |
| Leltári szám | 94.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A provence-i származású François Marius Granet előbb Jacques-Louis David tanítványa lett Párizsban, majd 1802-ben Rómában telepedett le, ahol több mint két évtizeden át élt és alkotott. Itáliai évei során szuggesztív épületbelsőket, napfényes tájképeket festett, alkotásain a klasszicizmus precíz, szigorú képalkotási elvei és a romantika sejtelmes természetfelfogása, misztikus érzékenysége egyaránt tetten érhetők.
A római Piazza Barberinin levő, a kapucinus rend kolostorához tartozó Chiesa dell’Immacolata Concezione belseje Granet egyik legnépszerűbb motívumának bizonyult. Nagy sikere okán a kép több mint egy tucat variációban készült el: az eredeti változatot Róma megszállása ihlette, 1808–1814 között ugyanis Napóleon csapatai elfoglalták az Örök Várost, és betiltották a miséket, egyházi gyűléseket. Granet ekkor üresen találta kedvelt templomát – a mélyen vallásos festő a vásznon tiltakozott a korlátozások ellen. A budapesti változaton is nagy pontossággal adta vissza az épület perspektíváját, az enteriőr díszítésének részleteit, ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a terem sejtelmes, bensőséges hangulatát fokozó fény-árnyék hatásokat, az imádkozó szerzetesek mély áhítatát.
Kovács Anna Zsófia
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 142. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
