| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | olasz |
| Készítés ideje | 1896 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 30,8 x 25,2 cm |
| Szignó | lent, jobbra: a. M. Szana E. Tito / 96 |
| Leltári szám | 206.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A velencei festőként számontartott Ettore Tito anyja révén származtatta magát a lagúnák városából, habár valójában a Nápolyi-öböl partján, Castellammaréban született. Korán megmutatkozó kiváló rajzkészségének köszönhetően a korhatár előtt felvették a nápolyi Accademia di Belle Artira. Festészetét a költői realizmus jellemezte, de hangsúlyt inkább az utóbbi kapott. Kompozícióit főleg a szintén velencei festő Giacomo Favretto műveiből merítette, ragyogó színhasználatára pedig a régi mesterek közül Giovanni Battista Tiepolo, illetve Velence színpompás utcái és kikötői voltak hatással.
Tito festményén a porcelánfehér bőrű hölgy arca semleges, kékesszürke háttérből emelkedik ki. A nő személye ismeretlen, csupán annyi tudható róla, hogy a velencei asszonyok szépségét testesíti meg. A mű középpontjában lévő, szuggesztíven megfestett, erősen sminkelt szempár és a vörös rúzsos ajak a „végzet asszonya” jellegét kölcsönzik a szecessziós stílusjegyeket is hordozó műnek. A festmény az olasz művészet nagy rajongója és gyűjtője, Szana Tamás író, műkritikus és művészettörténész hagyatékából került a múzeumba.
Izsák-Boda Bianka
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3. rész, Új szerzemények. 1.füzet: a, Festmények; b, Festmények módjára kezelt műtárgyak, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1914.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
