| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 1846 |
| Tárgytípus | festménymásolat |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 71,5 x 59,3 cm |
| Leltári szám | 374.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Ferdinand Georg Waldmüller, a bécsi biedermeier egyik legkeresettebb portréfestője, az itt látható kettős arcképen Szentgyörgyi Imrét és feleségét, Kirchlechner Borbálát ábrázolta. A pár 1825-ben kötött házasságot. Az erdélyi kisnemesi családból származó, jogász végzettségű Szentgyörgyi Bécsben az erdélyi udvari kancellária tanácsosa volt, majd az 1848–49-es szabadságharc eseményeiben vállalt szerepéért bíróság elé állították és nyugdíjazták.
Waldmüller a régi műalkotások másolására épülő akadémiai módszerrel szemben a közvetlen természetmegfigyelést részesítette előnyben, és úgy emlékezett, hogy ezt a gondolatot éppen egy portrémegrendelés alkalmával ismerte fel. Ugyanakkor az idealizálás – mint a biedermeier portréfestészetben általában – továbbra is tetten érhető maradt művészetében, melyet a Szentgyörgyi-portrék esetében a vékony rétegben felhordott festék, a fénykezelés, illetve a reprezentatív jelleget enyhítő finom mimika is jelez.
A festményt a múzeum a házaspár fiától, Szentgyörgyi Alberttől, a Nobel-díjas tudós nagyapjától vásárolta 1917-ben.
Sodics Dominika
Cifka, Brigitta, “Tableaux de Ferdinand Georg Waldmüller en Hongrie/Ferdinand Georg Waldmüller képek Magyarországon”, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts/Szépművészeti Múzeum Közleményei 55 (1980), 83-94, 149-153 o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
