| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1840–1844 között |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | eredeti gipszminta |
| Méret | 105 × 204 × 13 cm (?) |
| Szignó | a három rész: I. II. III. |
| Leltári szám | 3678.U |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A dán Bertel Thorvaldsen a klasszicista szobrászat egyik vezéralakja volt. Élete jelentős részét Rómában töltötte, ahol nagy riválisához, Antonio Canovához hasonlóan népes műhelyt működtetett. A kor arisztokráciáját, művészeit, íróit ábrázoló számtalan portréja mellett Thorvaldsen főként mitológiai ihletésű alkotásokat készített, ám olykor bibliai témákat is feldolgozott.
Az ótestamentumi Tóbiás könyvére utal reliefje is, amelyen a zsidó ifjú Rafael arkangyal segítségével meggyógyítja vak apját, Tóbitot. A kompozíció a neves olasz szemorvos és sebész, Andrea Vaccà Berlinghieri márványból faragott sírhelyéhez készült, amely a pisai katedrális közelében található Campo Santón kapott helyet. Ellentétben a gipsz másik ismert változatával (Koppenhága, Thorvaldsens Museum) a budapesti verzió csupán csonka formában maradt meg: a három részből álló öntvény első, bal oldali részlete – melyen Tóbiás idős anyja és egy kutya szerepel – valószínűleg a második világháború során elpusztult. A művet Reményi Ede világhírű hegedűművész és zeneszerző adományozta a Nemzeti Múzeumnak 1865-ben; az általa szerzeményezett hat másik Thorvaldsen-gipsszel együtt Liszt Ferenc segítségével szállíttatták Budapestre.
Kovács Anna Zsófia
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 21., 28., 77., 145. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
