Önarckép Fernando Botero

A kolumbiai festő önarcképén művészi énjének legbelső, sorsfordító rétegét tárja fel. A torreádorok díszes ruhájában jeleníti meg saját magát, festőként, aki egy dühös bika helyett a vászonnal néz farkasszemet, a kezében pedig ecset van a díszes kis dárdák helyett. A beállítása a képen a nagy elődjének és példaképének, a bikaviadalokért hozzá hasonlóan rajongó Francisco de Goyának az 1785-ben festett önarcképét idézi. Botero első rajzait – tizenhat éves korában – bikákról készítette: lenyűgözte a bikaviadalok monumentalitása. Erőt, férfiasságot sugalmaztak, ez pedig be tudta számára tölteni azt az űrt, amelyet fájdalmasan korán elhunyt apja hagyott maga mögött. Torreádortanoncnak állt, de ez az elhatározása hamar semmivé vált, amikor a medellíni areánában szembe kellett néznie egy hús-vér bikával. E találkozás végleg meggyőzte arról, hogy inkább a másik szenvedélye, a művészet felé kell fordulnia. 1983-tól számos festményen és szobron dolgozta fel a bikaviadalok világát és szereplőit.

Lantos Adriána