| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | olasz |
| Készítés ideje | 1867 után |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 62,5 x 135 cm |
| Szignó | Jelzése alul balra: “P. Joris Roma.” |
| Leltári szám | 132.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A nápolyi és toscanai festészeti oktatásban részesülő Pio Joris az 1860-as évek végén a Rómában tevékenykedő spanyol festőművészekkel került kapcsolatba, akiknek vezetője, Mariano Fortuny nagy befolyást gyakorolt rá. E hatásokat ötvözve specializálódott Joris a zsánerfestészetre, amellyel felhívta magára a párizsi műkereskedő, Alphonse Goupil figyelmét, aki egy ideig Munkácsy Mihályt is képviselte. Valószínűleg maga Fortuny közvetített kettőjük között.
A Szépművészeti Múzeumban két Joris-festmény található. Egyikük a Via Flaminiát ábrázolja, mely a Rómából északra vezető legfontosabb út volt a Római Birodalom idején. A ködös őszi színekbe burkolt és az esőtől csillogó úton Joris jellegzetes római alakokat, szamarakat és juhokat terelgető embereket, valamint esernyős zöldségárusokat ábrázolt. A Via Flaminián lakott a római művészek jelentős része, köztük Joris is, aki így műterme ablakából rendszeresen megfigyelhette az úton zajló mindennapokat. A témát szívesen és többször is feldolgozta, a különféle verziókat pedig – melyek közt van olajjal és akvarellel megfestett változat is – rendszeresen szerepeltette kiállításokon. Az egyik a Müncheni Nemzetközi Tárlaton aranyérmet is nyert.
Izsák-Boda Bianka
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 163. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
