| Készítés ideje | 1480 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | hársfa, festett, aranyozott |
| Méret | szoborméret: 41 × 62 × 17 cm 5,1 kg rögzítő vassal |
| Leltári szám | 94.7M |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A szoborcsoport eredetileg egy kisebb oltár szekrényében, vagy egy nagyobb oltárépítmény alsó részén, a predellán foglalt helyet. A szegedi üzletember és műgyűjtő, Back Bernát (1871–1953) 1910-ben vásárolta meg a tárgyat a lienzi Ambros Rohracher műkereskedőtől. Stílusbeli párhuzamok is arra utalnak, hogy valószínűleg Tirolban készült a 15. század végén.
Szűz Mária halálának leírását nem találjuk meg az Újszövetségben, de olvashatunk róla apokrif írásokban, legendákban és liturgikus szövegekben. A 13. század közepén összeállított Legenda Aurea szerint Mária halála előtt egy angyal hozott neki pálmaágat, így értesült róla, hogy közeledik utolsó órája. Csodálatosképpen mind a tizenkét apostol visszatért távoli missziós útjáról, hogy a haldokló mellett legyen, és Krisztus is megjelent éneklő angyalok és szentek seregével. A késő középkorban Mária elszenderülése a tökéletes halál képévé vált, hiszen a Szűzanya bűnök, fájdalmak és félelem nélkül, békésen, szerettei körében fejezte be földi életét. Bár nem volt szüksége az utolsó áldozásra vagy gyónásra, a legendák szerint alázatból és példamutatásból mégis részesült bennük. Kínok nélküli halála egyszerre volt emberi és szimbolikus. Ábrázolásain gyakran hétköznapi szobabelsőt és a korabeli halotti rítus elemeit fedezhetjük fel. A tiroli domborművön Mária még életben van, szemei félig nyitva, jobb kezét az ágya mellett álló Szent Péter felé nyújtja, balját a takarón pihenteti. A díszes köpenybe öltözött egyházalapító ad az eseménynek liturgikus keretet: a haldoklóhoz hajol és bal kezét gyengéden a mellkasára helyezi, kiszolgáltatja neki a szentségeket. A távolról érkező apostolok legendája jól tükrözi, hogy a középkorban a halál közösségi esemény volt. A domborművön is megfigyelhető, hogy a haldokló ágyánál összegyűltek aktív részesei a rituáléknak. Az ágy fejénél a fiatal Evangélista Szent János hozza a szentelt gyertyát, az örök világosság szimbólumát, melyet a haldokló kezébe helyeztek a lélekajánlás szertartása során. Az ágy előtt térdelő, nyitott könyvet tartó apostol pedig minden bizonnyal Krisztus szenvedéstörténetét, zsoltárokat vagy imákat olvas fennhangon.
Tóth, Sándor – Tóth, Melinda – Marosi, Ernő, Mikó, Árpád – Takács, Imre (eds.), Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1994/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994.
Boda, Zsuzsanna – Jávor, Anna – Poszler, Györgyi – Verő, Mária (eds.), A restaurálás művészete: kiemelkedő restaurálások a Magyar Nemzeti Galériában 1957–2011, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2014/3, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2014.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
