En
Vissza a találatokhoz

Az Erény és a Bűn allegóriája Otto van Veen

Alkotó

Otto van Veen Leiden, 1556 – Brüsszel, 1629

Kultúra flamand
Készítés ideje 1600 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, vászon
Méret

132 × 106 cm

Leltári szám 78.2
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva

Otto van Veentől, aki nem mellesleg Rubens egyik mestere volt, egy rajzot is ismerünk ugyanezzel a kompozícióval. A rajz nyomán készült Pieter de Jode metszete, amely ezzel a latin felirattal értelmezi az ábrázolás tárgyát: Affectus facilius excluduntur quam expelluntur. Vagyis: könnyebb elzárkózni a bűnök elől, mint megszabadulni tőlük. A rajz, a metszet és az 1600 köré tehető festmény főhőse amolyan modern Herkules, az erény megszemélyesítője, aki azonban éppen vesztésre áll. Ahogyan szobája ajtaját bezárni hiába igyekezvén a furkósbot után kap, az inkább vereségről, mint várható győzelemről árulkodik. Minden más jel szerint is bajban van: a vétkeket megszemélyesítő puttók diadalmasan tódulnak be a helyiségbe, miközben az erény-puttók az ablakon át menekülnek. A bűnök perszonifikációi között ott látjuk a nyíllal felfegyverzett Ámort, a párnán szunyókáló Lustaságot, a teniszlabdával játszadozó Ostobaságot, a pénzes zacskóval felszerelt Fukarságot, a fegyvert viselő Haragot, a Bacchus-jelmezt viselő Iszákosságot, a koronás, babérkoszorús Nagyravágyást, a pávatollas Hiúságot és a kártyát tartó Játékszenvedélyt. Az erények oldalán égő oltárral jelenik meg a Jámborság, zablával a Mértékletesség, és horgonnyal a Remény. A gorgófős pajzs a falon ugyanúgy Herkules attribútuma, mint a már említett furkósbot. A moralizáló tartalmat, mint oly gyakran a későmanierista mesterek művein, játékosság, humor fűszerezi, és teszi ezáltal a mai néző számára is szívesen látottá, jól befogadhatóvá.
©Tátrai Vilmos

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk