Az utolsó vacsora Paolo Caylina

Ez mű is ugyanahhoz a négy különböző helyen őrzött freskósorozathoz tartozik, mint a Lábmosás, vagyis eredetileg a 19. század végén lebontott Santi Ippolito e Cassiano templom testvérületi imaházát díszítette. A kompozíció tagolása, a mozgalmasnak szánt hármas csoportok kialakítása egyértelművé teszi, hogy hatott rá a leonardói előkép, de közepes tehetségével kísérletet sem tett arra, hogy híven kövesse a géniusz nyújtotta mintát. A szerkezeti változtatások közé tartozik, hogy két alakot az asztal néző felöli oldalán helyezett el, baloldalt éppen Júdást, aki balját az asztalra teszi, jobbjában pedig a pénzeszacskót szorongatja. Leonardónál nincs meg, de a Dürer Kis Passiójához tartozó Utolsó vacsorán találkozunk azzal a motívummal, hogy a legkedvesebb tanítvány, János, Jézus keblére hajol. János evangéliumának ezt a passzusát látjuk itt illusztrálva (13, 21-25):”….Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.” Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus arcának frontalitása archaikus vonás. Annál több modernséget vitt Caylina az architektúrába. A mélységben és a síkban is többszörösen tagolt épületbelső olyan szerkezeti hangsúlyokat teremt, amelyek segítenek jelentőségteljessé tenni a cselekményt.

©Tátrai Vilmos