Az utolsó vacsora Az András-oltár Mestere

Az utolsó vacsora történetének ezen a képen szereplő változata a szinoptikus evangéliumokban nem, hanem csak János evangéliumában (13, 21-26) olvasható: „E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.” Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának.” A kedvelt tanítvány Jánossal azonosítható. Szeretete jeléül Jézus a keblére hajló ifjú hátára teszi kezét, jobbjával pedig Júdás felé nyújtja a „bemártott falatot”. Júdás inkább bumfordi, mint gonosz profilja élesen rajzolódik ki a fehér asztalterítő előtt. Nem Jézus, hanem a földre is ráterülő kék leplet viselő tanítvány felé fordul. Júdás köpenye vörös, de ruhája sárga. A kép készülésekor ennek a színnek már megvolt az a negatív jelentése, amely a magyar nyelvben a „sárga irigység” szóösszetételben jut kifejezésre.
Az 1420-30 körül Bécsben és környékén működő mester arról a középső tábláján Szent Andrást ábrázoló oltárműről kapta szükségnevét, amelyet ma a bécsi egyházkerületi múzeum őriz. További művei a Belvedere osztrák művészeti gyűjteményében és a csehországi Opava múzeumában találhatók.
©Tátrai Vilmos