| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | holland |
| Készítés ideje | 17. század |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 81 x 100 cm |
| Leltári szám | 64.5 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, X. terem |
Számos holland festő járt Itáliában, és töltött ott, főként Rómában hosszabb időt. Ideiglenes hazájukban szoros kapcsolatot tartottak egymással, saját testületet is létrehoztak. Noha Arnold Houbraken (1660-1719) posztumusz kiadott, A holland festők nagy színháza című életrajz-gyűjteményében a haarlemi Wijck itáliai tartózkodásáról is szó esik, bizonyító erejű dokumentum erről nem tanúskodik. Maga az olasz téma még nem garantálja a festő jelenlétét a helyszínen. Ismerünk hazájukból ki sem mozdult holland tájképfestőket, akik Itáliából visszatért kollégáiktól még a tipikusan mediterrán fényjelenségeket is ellesték, és elhitető erővel ábrázolták. Könnyen lehet, hogy Wijck kikötői jelenetét is rajzok, festmények, nem pedig olasz földön elébe táruló látvány inspirálta. Akárhogyan is, Wijck festménye máig tartó hitelességgel varázsolja elénk egy mediterrán kikötő hangulatát. A központi figura egy vörös köpenyes, fehér turbános keleti kereskedő, mögötte, körötte és előtte tudatosan szervezett rendetlenségben helyezkednek el más kereskedők, kikötői munkások, málhájukat őrző, indulásra váró utasok, sőt még egy előkelő holland pár is. Félig árnyékban, félig fényben fürösztve szegélyezi a tengerpartot erődített épületek egybefüggő sora. Az ókori és középkori építészetnek azt a szimbiózisát mutatja ez az egyszerre spontán és monumentális hatású architektúra, amely oly jellemző Rómára. Amikor „festői rendetlenségről” beszélünk, valami olyasmire gondolunk, mint ami ezen a festményen tárul a szemünk elé.
©Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
