Krisztus a kereszten (Volto Santo) Piero di Cosimo

A bizarr képzeletéről, karikírozó hajlamáról híres firenzei Piero di Cosimo festménye azért tesz mély benyomást a nézőre, mert képzeletében a keresztrefeszített Krisztussal társítja, ugyanakkor sem a kereszt formája, sem a díszes köpeny és korona, sem a tájképi környezet nem emlékezteti a téma megszokott ábrázolásaira. És csakugyan, ezen a képen nem magát Krisztust, hanem egy máig kultikus tisztelettel övezett szobrot, a toszkánai Lucca katedrálisában őrzött Volto Santót (Szent Arcot) látjuk. A közel két és fél méter magas, diófából faragott szobor, egy karoling kori előképet követve, 1070 körül készült. A 12. századi legenda szerint a szobrot, angyalok segítségével az a Nikodémusz faragta, aki részt vett Krisztus keresztről való levételében és sírbatételében. Az ereklye 782-ben csodálatos úton került Jeruzsálemből Luccába. A csak körmenetekhez használt ruha és korona 14. századiak. A festmény mesterének megnevezését nem egy hivatásos művészettörténésznek, hanem a mérnöki diplomával rendelkező nagyvállalkozónak és műgyűjtőnek, Lederer Sándornak (1854–1924) köszönhetjük. Az elénk táruló látvány parancsoló erővel bír, nem hízeleg szemnek és léleknek. Krisztus arca egy élő emberé, de egész alakjának rezzenéstelen frontalitása egy bálványé. A tájképi környezet üdesége, vonzó zabolátlansága, a rusztikus és városias épületek váltakozása, valamint az ormótlan kövek azzal a meghitt hangulattal ajándékozzák meg a nézőt, amely a Volto Santo alakjából szándékoltan hiányzik.

©Tátrai Vilmos