Kert a Múzeumban – Múzeum a Kertben

„Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.”
Teremtés könyve, 2. 8-10.

A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei bővelkednek olyan műtárgyakban, amelyeken kertet idéző növényeket: fák, gyümölcsök vagy virágok csoportjait látjuk. Új állandó kiállításunk egyedülálló módon nem műtárgyakat mutat be, hanem növényeket: gyümölcsfákat, díszcserjéket, gyógy-és fűszernövényeket.

Egy múzeumlátogatás során ritkán figyelünk fel a régi, vallásos célzattal készült műveken látható természeti motívumokra. Sokszor csak egy tájrészlet, gyümölcsök vagy néhány apró virág utal a középkor gazdag kolostori kertkultúrájára, amely összetett módon szakrális és hétköznapi célokat is szolgált. A középkori hortus conclususokat, azaz a fallal vagy sövénnyel körülzárt kolostorkerteket az ora et labora (imádkozz és dolgozz) elve alapján sokan és sokféle célra használták. A bennük termelt zöldségek és gyümölcsök fontos élelmiszerforrást jelentettek a kolostor népe, de néha a környező falvak lakói számára is. Bizonyos növényeket – például a hagymaféléket – élelmezési és gyógyászati célra egyaránt használtak, de voltak olyan növények is, amelyekből festékanyagot nyertek, mint például a festő pipitér (Anthemis tinctoria) vagy a körömvirág (Calendula officinalis).

Léteztek olyan kertek is, amelyek egy kolostor épületegyüttesébe integrálva, a kerengő által határolt négyszögletes térben kaptak helyet. Ezek a kertek inkább szimbolikus jelentőséggel bírtak, középen az élet kútját szimbolizáló tiszta vízű kúttal, apró ágyásokkal, nagy műgonddal nevelgetett fákkal és cserjékkel. E szűkebb értelemben vett zárt kertek négyes osztatúak voltak, utalva a négy évszakra, a négy paradicsomi folyóra, vagy akár a négy világtájra. A négy ágyás az évszakoknak megfelelően borul virágba és fonnyad el, állandóan emlékeztetve a szemlélőt az élet örök körforgására. Egyáltalán nem törekedtek az elmúlás jeleinek folyamatos eltüntetésre, hagyták, hogy az ágyások akár az év felében üresen álljanak, bölcsen belátva, hogy minden élőnek szüksége van pihenésre. Ezért mondhatták, hogy a kolostorkert a szemlélődő elmélkedés és az imádság helyszíne is.

Sok növény fajtanemesítési programja szintén a kolostorkertekben kezdődött. A középkori botanikusoknak köszönhetjük a népi gyógyászatban használt növények gyógyhatásának első szakszerű leírását, a különböző teák, főzetek, borogatásra, sebgyógyításra használt szerek rendszerezését és továbbfejlesztését is, de a járványos megbetegedések terjedésének megfékezésre szolgáló első higéniai megfigyelések leírását is.

A Szépművészeti Múzeum Ión udvarán kialakított kertet azzal a szándékkal hoztuk létre és fejlesztjük tovább, hogy látogatóink a zajos városi létből kissé kiszakadva a képek szemlélése mellett élményszerűen ismerkedhessenek meg a középkori Európa kertkultúrájának mára kissé feledésbe merült értékeivel.