Földszint, Michelangelo terem - 2019. szeptember 20. – 2020. január 5.
A Rembrandt halálának 350. évfordulója alkalmából rendezett kamarakiállítás Rembrandtra mint mesterre és tanítóra kívánja felhívni a figyelmet. A kiállítás teljes egészében a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének és Régi Képtárának anyagából valósul meg. A múzeum Grafikai Gyűjteménye több mint 40 lapot őriz Rembrandt és követőinek rajzaiból. A mester rézkarcaiból csaknem az összes lap megtalálható a gyűjteményben, miként a tanítványok rézkarcai is.
A mostani kiállítás – a nemzetközi tendenciákkal megegyezően, melyek a mester tanítványainak stiláris elkülönítését helyezik a kutatások fókuszába –, az évforduló alkalmából Rembrandt rajzait és rézkarcait tanítványok műveinek környezetében kívánja bemutatni. A rajzoktatás egyes területei – portré, akt, tájrajz, figuravázlat, narratív kompozíciók – alapján rendezett kamarakiállításon a művek bepillantást engednek Rembrandt tanítói tevékenységébe és műhelyének működésébe. Ferdinand Bol, Gerbrand van den Eeckhout, Samuel van Hoogstraten és mások Budapesten őrzött lapjainak bemutatása a mester kezétől származó rajzok, rézkarcok kíséretében számos párhuzam, adott esetben izgalmas eltérés felfedezésére nyújt egyedülálló lehetőséget.
Rembrandt műhelye – amely csaknem ötven feljegyzett tanítványt vonzott –, a Carracciak bolognai akadémiájához hasonló, szabad iskolaként működött, ahová többnyire alapképzésüket elvégzett, kész művészek jelentkeztek. Céljuk a mesterrel való együttműködés során tudásuk tökéletesítése, elmélyítése volt. Elsajátították Rembrandt rajzstílusát, a mesterével megegyező rajztechnikákat – lavírozott toll- vagy ecsetrajz, barna tinta, kréta – alkalmaztak. Rembrandt környezetében lehetőségük volt az élő modell utáni rajzolás gyakorlására, miként azt a Grafikai Gyűjteményben őrzött rézkarcok (pl. Modellt rajzoló művész, Két férfi akt, és nő gyermekkel a háttérben) is bizonyítják.
Rembrandt azonban tanítványait mindenek előtt a szolgai másolástól eltérő, önálló komponálásra bátorította. Ennek gyakorlása céljából a tanítványok variációkat készítettek Rembrandt műveiből kiindulva. Ferdinand Bol rajza (Az angyal megjelenik Manoahnak és feleségének) például Rembrandt Rotterdamban őrzött, azonos témájú kompozíciójának változata (Museum Boijmans-van Beuningen).
A kiállítás kurátora Tóth Bernadett, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének művészettörténésze.
A grafikák fényre különösen érzékeny műtárgyak. Amennyiben hosszan tartó vagy gyakori fényhatás éri őket, színüket vesztik, kifakulnak. A természetes fényben lévő ultraviola sugárzás a legkártékonyabb számukra, ezért mesterséges megvilágításban, maximum 50 lux fényerősségben, UV-szűrővel ellátott üveg alatt mutatjuk be őket, szigorúan limitált ideig. Emiatt a kiállításon nem megengedett a fotózás.
Rajzok és rézkarcok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből
Belépőjegy ára: 3400 Ft
Látogatható: keddtől vasárnapig 10:00 - 17:45-ig
A korábbi művészgenerációval és kortársaival – Pieter Paul Rubens, Anthonys van Dyck – szemben Rembrandt nem utazott Itáliába. Hatalmas metszetgyűjteményének köszönhetően azonban behatóan tanulmányozhatta Leonardo, Raffaello, Tiziano műveit. A tájképművészet területén a velencei mesterek iránt tanúsított érdeklődését jelzi ez a tájrajz, amely egykor Rembrandt birtokában volt, és amely a mester javításait hordozza.
Rembrandt fény-árnyék hatásokat és atmoszférikus viszonyokat különös érzékenységgel megjelenítő tájrajzain elsősorban a holland vidéket jelenítette meg. A korábbi haarlemi mesterek hagyományát követve bejárta a holland vidéket, Amszterdam környékét, és sétái alatt vázlatokat készített. Motívumgyűjtő sétáira a tanítványok is elkísérték, például Abraham Furnerius, akinek Falusi utca fákkal és templommal című rajza egyértelműen Rembrandt kompozícióit követi.
Gyűjteményünk egyik kiemelkedő műalkotása az a Barent Fabritiusnak tulajdonított, gondosan kidolgozott, lavírozott rajz, amely Rembrandt Zsuzsanna a fürdőben c. főművének (Berlin, Gemäldegalerie) egy korábbi verzióját őrizte meg. Mivel Rembrandt ezt a festményét többször átfestette, a budapesti lap különleges értékű művészettörténeti dokumentum.
