Mária mennybevitele Giovanni Battista Piazzetta

A 2003-ban felbukkant mű egyike azoknak a képeknek, amelyeket az Esterházy család a pottendorfi kastélyban helyezett el és 1867-ben eladott. Ezért nem szerepelt azon 637 festmény között, amelyeket az állam 1870 decemberében vásárolt meg és tett az Országos Képtár, majd utódja, a Szépművészeti Múzeum törzsanyagává.
A jóváhagyásra szánt olajvázlat, vagyis modello, ahhoz az oltárképhez készült, amelyet Piazzetta 1735 körül festett a német lovagrend Frankfurt am Main-i temploma, a Sankt Maria in Sachsenhausen részére. A mind kompozíciójának komplexitásánál, mind külföldi rendeltetésénél fogva a mester életművén belül kivételes helyet elfoglaló oltárképet elszállítása előtt a San Marco téren közszemlére tették, és ott osztatlan sikert aratott. Később a napóleoni zsákmány részeként a lille-i Musée Wicar-ba került, jelenlegi őrzési helyén, a párizsi Louvre-ban 1957 óta látható. Megrendelője, Clemens August kölni érsek és választófejedelem a kortárs velencei mesterek nagy csodálója volt.
Sebastiano Ricci 1733-ban a bécsi Karlskirche egyik oltárképéhez festett, azonos témájú kompozícióját (ltsz. 642) egészen bizonyosan szem előtt tartotta Piazzetta, amikor a maga témaváltozatát készítette, de éppen nem a követés szándékával. Késő-barokk drámáját egy világ választja el Ricci rokokó balettjétől. Ezzel együtt mindkettőjük modellója magán viseli a spontán alkotóerő, a vérré vált tudás jegyeit, mindkét kompozíció legapróbb részleteit is pezsgés, frissesség, eleven élet tölti meg.

© Tátrai Vilmos