| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1690–1700 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 128 × 98 cm |
| Leltári szám | 1986 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, 2. kabinet |
Adler műve valószínűleg a portréfestészet egy ritka válfajának, a kettős önarcképnek egy példája. A nézőre tekintő két alak arcvonásainak hasonlósága arra enged következtetni, hogy az idős mester önmagát és fiatalkori képmását együtt jelenítette meg a képen. Az ábrázoltak közötti kontraszt a jellemnek, illetve a lelkiállapotnak az idők során bekövetkezett változását is kifejezi. Míg az ifjú arckifejezése gondterhelt, az idős mester már mosolyogva, hetykén, tehetségének magabiztos tudatában áll előttünk. Vonásait minden bizonnyal a szépen ívelő pálya sikerei teszik derűssé. A fények és az árnyékok ellentéte Rembrandt művészetéből eredeztethető, amelyet Adler a holland mester egyik Velencében is megfordult tanítványa, Willem Drost közvetítésével ismerhetett meg.
Benkő, Éva – Garas, Klára – Urbach, Zsuzsa, Ember, Ildikó – Takács, Imre (eds.), Old Masters’ Gallery Summary Catalogue Vol. 3: German, Austrian, Bohemian and British Paintings 3, Budapest, 13. o.
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 20. o., 357.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
