Rebeka és Eliézer a kútnál Franz Anton Maulbertsch

Amint a Teremtés könyvének 24. fejezetében olvassuk, Ábrahám Háránba küldte hűséges szolgáját, Eliézert, hogy feleséget hozzon haza fia, Izsák számára. A szolga Rebekát választotta, Bethuél leányát. A leánykérésnek ezt az epizódját látjuk Maulbertsch képén (17-22):
”A szolga odasietett hozzá és megszólította: „Hadd igyam egy kis vizet korsódból.” „Igyál uram” – válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: „Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat.” Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének. A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak.”
Mintha balettet látnánk, olyannyira stilizáltak a testtartások, nem csak a fő- de a mellékszereplőké, köztük a tevéké is. Rebeka tánca kecses, könnyed, Eliézeré esetlen, bumfordi. A mesehangulat megteremtésében nem kisebb szerepet kapnak a kivilágosodó és megsápadó, fénnyel átitatott és homály burkolta színek. Maulbertschnél nem volt nagyobb koloristája a 18-ik századnak, cselekményt, helyszínt egyaránt az irizáló színek varázsával tett megkapóan szürreálissá. A színteret pedig, ahol szükséges, szabaddá tette, hogy a mozdulatok és színek sugallta érzések akadálytalanul tovahullámozzanak a néző lelkéig.

© Tátrai Vilmos