Salome Keresztelő Szent János fejével Flamand (antwerpeni?) festő

Az ismeretlen németalföldi mester Saloméja nem az a fagyosan előkelő „végzet asszonya”, akit Lucas Cranach szintén a Régi Képtárban őrzött festményén látunk, hanem inkább egy ledéren öltözött kurtizán lemeztelenített karokkal és kebellel, hosszú, kibontott hajjal, a nézőre irányuló, csábosnak szánt pillantással. A lecsúszó ing és csíkos ruha jól láthatóvá teszi a hivalkodóan pompás ékszereket. Jobboldalt zöld terítővel borított asztalon Keresztelő Szent János vértanúságához illő szimbolikus motívumokat pillantunk meg: az alma, de valószínűleg a körte is az eredendő bűnt, míg az oltáriszentség kelyhe a megváltást jelképezi. A korszak flamand festészetére jellemzően simára csiszoltak a formák, akkurátusan kidolgozottak a részletek, de a kompozíció egésze, a figura uralkodó szerepe a képtéren belül, a testet körülölelő kontúr gördülékenysége , valamint a háttér architektúrája a magas talapzaton álló két oszloppal egyértelműen itáliai hatásról árulkodik. Akár még az is lehet, hogy ehhez a Saloméhoz közvetlen előképül a velencei Paris Bordone egy mára elveszett műve szolgált, amelyet a flamand mester vagy saját hazájában, vagy feltételezhető itáliai tartózkodásakor látott. Az minden esetre tény, hogy a párizsi Louvre őriz Paris Bordonétól egy ehhez igen hasonló, csak éppen Flóra istennőt ábrázoló képet, amelyről ugyanúgy nem tudható, hogy meghatározott modell rejtett portréja-e, vagy inkább a szép velencei nők eszményítően általánosító megjelenítése, mint számos hasonló témájú képről.

©Tátrai Vilmos