
Baromfiudvar
Régi Képtár
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | németalföldi |
Készítés ideje | 16. század |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, tölgyfa |
Méret | 48,5 x 69 cm |
Leltári szám | 1697 |
Gyűjtemény | Régi Képtár |
Kiállítva | A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban |
Németalföldön a művészettörténet által világtájnak elkeresztelt tájképfajtát találjuk a műfaj máig ívelő karrierjének kiindulópontján. Meghonosítójának, Joachim Patiniernek világ- vagy panorámatájai a teremtés művében a Teremtőt dicsőítik, vagyis erős vallásos, panteisztikus töltettel bírtak. Ez a tartalom már első követőinek munkásságában elhalványult. Herri met de Bles egyike ezeknek a követőknek, egyike a mestereknek, akik egyfajta szórakoztató műfajjá tették a tájképet. A Tájkép vaskohóval mikrokozmoszába sok minden belefér, és a néző feladata, vagy inkább játéka, hogy komótos szemrevételezéssel a nagyszámú apró-cseprő motívumot leltározza magában. Könnyen lehet, a kompozíció jobb oldalán ábrázolt menekülő Szent Családra utoljára bukkan rá. Ha főhőse így nincs is a képnek, főtémája azért van: az előtérbeli kemencék, kovácsműhely és vízikerék a körülöttük sürgölődő alakokkal egy vaskohó tartozékai. Ennek érdekfeszítő látványával csak a mesébe illő szikláké vetekszik. A játék része, ha tetejükön a zergéket és a várkastélyokat, egyikük oldalán meg a baglyot észrevesszük. Utóbbi annyira visszatérő szereplője Bles képeinek, hogy ferrarai működése alatt a festő megkapta a Bagoly – Civetta – becenevet. A tájkép fő rendező elve az elő-, közép- és háttér hangsúlyos megkülönböztetése: barna az előtér, zöld a középtér és halványkék a háttér uralkodó tónusa. A madártávlati felülnézetet és a szembenézetet a három fő színtónusra alapozott dekoratív séma foglalja egységbe.
© Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 67-68. o., 190.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.