Tájkép folyóval Giovanni Battista Viola

A kortárs Giovanni Baglione, két évtizeddel Viola halála után így méltatta a festőt: „Viola kedvet csinált a festőknek, hogy őt kövessék a tájképekben. Jó olasz festői modorban készítette őket, távol a flamandok száraz stílusától.” A németalföldi tájképek igen keresettek voltak már a 16. században is itáliai műgyűjtői körökben, ami felébresztette a műfaj iránt érdeklődő olasz festőkben a versengés szellemét. Száraz flamand modoron nyílván az eszményítés hiányát, az aprólékosan részletező ábrázolásmódot értette Baglione. Violának ez a tájképe jól mutatja, mi felelt meg 1600 körül az olasz, pontosabban bolognai-római ízlésnek. A kompozíció síkban és térben egyaránt lépcsőzetes felépítése, a tájelemek masszív térbelisége összefogottságot, monumentalitást kölcsönöz még egy ilyen kisméretű tájképnek is. Egyszersmind a fénycsillanások az enyhén fodrozódó vízfelületen és a figurák egyszerre plasztikus és foltszerű megformálása, de maguknak a természeti formációknak az árnyalt megjelenítése is kellő elevenséggel tölti meg a kompozíciót. Viola, mint sok más bolognai kortársa Rómában remélt és kapott megrendeléseket a legtekintélyesebb főúri és főpapi köröktől. A tájképfestészetre szakosodva tette magáévá a Carraccik manierizmuson túllépő, és az érett reneszánszban inspiráló forrást találó igényét az eszményi harmónia iránt. A kutatás eddig mindössze tizenöt képét azonosította. A Tájkép folyóval párdarabja, a Tájkép lovasokkal szintén a Régi Képtár gyűjteményében található.
©Tátrai Vilmos