
Szent György harca a sárkánnyal
Régi Képtár
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | németalföldi |
Készítés ideje | 1546 körül |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, tölgyfa |
Méret | 80 x 83 cm |
Leltári szám | 93.3 |
Gyűjtemény | Régi Képtár |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XXIII. terem |
A portré műfajában is sokat foglalkoztatott antwerpeni mester azonos kompozícióval kétszer is megfestette ezt az ótestamentumi jelenetet. Teljes egészében az a példány maradt fenn, amely a pommersfeldeni Weissenstein kastélyba, a Schönborn gyűjteménybe került. Key ismert művei közül ez az első, amelyen szignatúra és évszám – 1546 – olvasható. A budapesti példány sajátkezűségéhez sem fér kétség, de ismeretlen időben erősen megcsonkították. A vörös leplet viselő vénnek kezét és lábát, a ruhátlan Zsuzsanna testét deréktól lefelé, szinte a bokájáig nem látjuk, ahogyan a szfinx-szobor hátára helyezett, szarkofág formájú, kívül-belül domborművekkel díszített medencének is csak a felső része maradt meg a kép alsó zónájának lefűrészelése után. Látjuk viszont a vizelő puttó szobrát, „aki” mintegy megelevenedve, arcán csúfondáros kifejezéssel figyeli Zsuzsannát. A két vén közül eszményítettnek tűnik a szakállas férfi, határozottan portrészerű viszont a másik. Ugyanez az arc Key más művein is feltűnik, és egykorú forrásokból arra lehet következtetni, hogy a festő Rijckaert Aertsz (1482- 1577) hasonmása. Zsuzsanna az ókori Venus pudica (szemérmes Venus) szobor pózában jelenik meg, ahogyan a szarkofág-domborműveknek is megvan az antik mintaképük. Key maga nem járt Itáliában, de előszeretettel használt fel művein olyan rajzokat és metszeteket, amelyeket Rómából visszatért művésztársai készítettek. A puttó-szoborra tenyerelő kéz motívuma humorral, iróniával fejez ki egyértelműen erotikus tartalmat.
©Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.