Krisztus elfogatása Michelangelo Merisi da Caravaggio (után)

A Krisztus elfogatása jelenetét Caravaggio 1602-ben Ciriaco Mattei márki megbízásából festette meg, és ma az írországi jezsuiták házának tartós letéteként a dublini National Gallery of Ireland-ben látható. A kompozíció sikerét több olyan másolat is tanúsítja, amelyek még a festő életében, vagy nem sokkal halála után készültek. Ezeknek a kópiáknak az egyike került 1976-ban vétel útján a Szépművészeti Múzeumba.
Ennek az újtestamentumi passió-témának az első klasszikus megfogalmazását Giotto adta a padovai Arena-kápolnában festett freskóján. Caravaggio kompozíciója épp három évszázaddal későbbi, láttán mégsem csak az azonos téma juttatja Giotto művét eszünkbe. Az itáliai festészet két korszakalkotó géniusza, gyökeresen eltérő festői eszközökkel, de hasonló tömörséggel, lényegretöréssel ábrázolta az evangélium egyik legdrámaibb epizódját. Krisztus alázatát, Júdás álnokságát, a katonák megtestesítette erőszak arctalan közönyét ugyanazzal az emblematikus erővel jelenítette meg Caravaggio, mint a legyűrhetetlen félelmet a menekülő ifjú, és a bátor együttérzést a lámpást tartó férfi alakjában. Ez utóbbi egyben Caravaggio önarcképe. Az emberi viselkedés és jellem őstípusai sorakoznak előttünk, a cselekményből mégsem lesz vértelen tandráma. A tömören plasztikus formák, a fények és árnyak nyugtalan mozgása, a színek fémes fanyarsága, és a páncélok csillogása egyszerre hatnak a Törvény szigorával és az élet elevenségével. Mindebből a művészi erényből sokat megőriz a jó kvalitású másolat.

© Tátrai Vilmos