Ádám és Éva Ábelt siratja Giuseppe di Guido (A fontanarosai mester)

Káin és Ábel ótestamentumi története, az első gyilkosság, amely rögtön testvérgyilkosság, gyakori téma a képzőművészetben. Jóval kevesebb példát ismerünk, és nincs is hozzá bibliai szövegelőzmény, az itt látható jelenet ábrázolására: az első emberpár, Ádám és Éva siratják fiúkat Ábelt. A rövidülésben ábrázolt halott mellett állati állkapocs, a gyilkosság eszköze hever. A holttest rövidülésben való bemutatása nemcsak a festő mesterségbeli tudását demonstrálja, hanem jelképes tartalma is van, mint ez már Mantegna nagyhírű, 1483 körül festett Halott Krisztusáról (Milánó, Brera) is elmondható. Az izmos testű, mindössze az ágyékán állatbőrrel fedett Ádám összekulcsolt kézzel felfelé tekint, mintha Istennel perlekedne. Éva, aki jobbjával hosszú hajába markol, bal kezét fia fölé terjeszti, tehetetlen fájdalommal mered a testvéri haragnak áldozatul esett fiára. A háttérbeli felhőket még megvilágítja a horizontról eltűnt nap, de a három monumentális alakra már a hold fénye vetül. A nápolyi festő a fények és árnyak mozgalmas kontrasztjait teszi meg az ember tragédiájának kifejezőivé. Giuseppe di Guidónak ezt a művét nézve is világos fogalmat alkothatunk arról a távolságról, amely a barokk első, naturalista korszakát elválasztja az érett barokk turbulens dinamikájú, túlfűtött pátoszú, élénk színekben tobzódó stílusvilágától. Caravaggio nápolyi működése áll annak a folyamatnak az elején, amelynek során a délitáliai város a naturalista irányzat egyik fő központjává vált.
ⒸTátrai Vilmos