| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1695 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 106 × 136 cm |
| Leltári szám | 81.1 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai művészet 1700-1850, XXIX. terem |
Ovidius írja le Pygmalion, a szobrászatban is jártas ciprusi király történetét, aki hús-vér nő helyett saját művébe, egy hófehér elefántcsontszoborba szeretett bele. Venustól egy olyan asszony szerelmét kérte, aki művére hasonlít, s a szerelem istennője kívánságát teljesítve életet lehelt a szoborba. Giuseppe Ghezzi, a római késő barokk festészet kiemelkedő alakja elegáns arányú, világos szerkezetű, gazdag színvilágú kompozícióban fogalmazza meg a szobor átváltozásának pillanatát. Pygmalion félelemmel vegyes csodálkozással tekint fel Venusra, felfokozott érzelmeit a teátrális beállítás és az örvénylő drapériák is hangsúlyozzák. A jelenethez asszisztáló lebegő puttók kezében az égő fáklya és íj a fellobbanó szerelemre utalnak.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery; A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings: Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 46. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
