Szent József halála Giuseppe Angeli

Szent József kultusza a karmelita rend két tagja és reformátora, Ávilai Szent Teréz és Keresztes Szent János írásainak köszönhetően lendült fel. A kultusz propagálói Spanyolországban és a 16. században éltek, de a József téma a következő két évszázadban jutott igazán jelentős szerephez a képzőművészetben, és terjedt el többek közt Itáliában is. József halálának ábrázolásában, annyi sok mártírhalál után, az életből való békés távozás motívuma kerül középpontba, a feltámadásban, üdvözülésben hívő ember szenvedéstől mentes megválása a földi léttől. A velencei Giuseppe Angeli, Giovanni Battista Piazzetta tanítványainak és műhelytársainak egyike úgy ábrázolja a jelenetet, hogy lemond a környezet bemutatásáról, kizárólag a történet lényegére összpontosítva fest magánájtatossági képet. A barna háttér megvilágítási fokozatai a három szereplőre eső fénnyel alkotnak összhangot. Ezüstösen fehér, misztikus tartalmat sugalló ez a fény. A piros ruhás Krisztust, aki áldásra emeli jobbját, profilból látjuk, noha az áldó Krisztus legtöbbször és több évszázados tradíció szerint szembenézetben jelenik meg a képeken. A vöröshöz Mária köpenye a kéket társítja. Szűz Mária nem csak szelíd arckifejezésével, de párnát tartó kezével is a szerető gondoskodás megszemélyesítője. József elszürkült arcán nyoma nincs földi kínnak, a fehér lepedő immár a halotti leple is. A puritán, félalakos ábrázolás és a szűk képkivágat bensőségessé teszi a szelíden érzelmes, a hívő együttérzését kiváltó jelenetet.

© Tátrai Vilmos