A felhőkön trónoló Mária Correggio

Az 1520-as években Parma egyik
legfontosabb művészi vállalkozása
a bencések újonnan épült temploma,
a San Giovanni Evangelista belső
dekorációjának kialakítása volt. Itt az
ekkor már kisebb megszakításokkal a
városban tartózkodó Correggio mellett
megbízáshoz jutottak a fiatalabb nemzedék
ambiciózus helyi festői, Michelangelo
Anselmi, Francesco Maria
Rondani és Parmigianino is.
A munka jelentős részére, a kupola,
a főhajó-fríz és az apszis falképeinek
megfestésére Correggióval szerződtek,
aki 1520 és 1524 között négy évig
dolgozott a freskókon. A fennmaradt
dokumentumok alapján úgy tűnik,
előbb a kupola Evangélista Szent
János látomása-ábrázolását festette
meg, és csak ezt követően, 1522 táján
fogott hozzá az apszis Mária megkoronázásához.
Az apszis 1587-es bővítésekor
elpusztult falképének nem sok nyoma
maradt, helyére egy bolognai festő,
Cesare Aretusi másolata került.
Középső részének töredéke (Parma,
Galleria Nazionale) és sinópiája
(Parma, Biblioteca Palatina) mellett
ma elsősorban Correggio vázlatai
alapján alkothatunk képet a megsemmisült
műről. A falképek előkészítésének
fázisában rendszerint csak
kevés rajzot használó Correggiótól a
Mária megkoronázásához kivételesen
nem kevesebb, mint kilenc előkészítő vázlat maradt ránk, köztük a két budapesti
rajz.
A rotterdami Boijmans Museum
rajza az egyetlen a vázlatok sorában,
amelyen a Mária megkoronázásának
két főszereplőjét a festő együtt
ábrázolja (8. kép). Ez Correggiónak
a Krisztus alakjához szánt legkorábbi
ismert tanulmánya, egyúttal az utolsó
a Máriához készült három lap közül.
A budapesti Mária, kisebb korrekciókat
leszámítva, megegyezik a freskón
megfestett változattal, a rotterdami
Krisztus alakja azonban jelentős átalakuláson
ment keresztül, míg elnyerte
a budapesti lap hátoldalán felvázolt
végleges formáját.
Parmigianino 1521 és 1523 között
szintén a templomban dolgozott,
amelynek két oldalkápolnáját díszítette
falképekkel. Nem tudjuk, segédje
volt-e Correggiónak, számos rajza
azonban arról tanúskodik, hogy közeli
kapcsolatban állhatott az idősebb
mesterrel, aki fontos szerepet játszott
művészi fejlődésében. Ez a hatás
nemcsak Parmigianino korai rajzain
és festményein érhető tetten, de egy
évtized múlva, amikor végleg visszatért
szülővárosába, újra felerősödött.
Így nem meglepő, hogy konzervatív
kompozíciója ellenére Correggio
Mária megkoronázása szolgált mintaképül
Parmigianino azonos témájú
falképéhez, a Santa Maria della
Steccata végül meghiúsult apszisfreskójához.