| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1527–1530 körül |
| Tárgytípus | rajz |
| Anyag, technika | toll, lavírozás, tinta, fedőfehér, fekete kréta, alapozott papír |
| Méret | 188 × 143 mm |
| Leltári szám | 1890 |
| Gyűjtemény | Grafikai Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Jóllehet Parmigianino szűkre szabott, két évtizedes pályafutása alatt alig festett, kevés kortársának hatása volt annyira meghatározó, mint az övé. Népszerűségében közrejátszott, hogy választékosan elegáns stílusa magától értetődő természetességgel testesítette meg a Raffaellót követő fiatal manieristák szépségideálját. Parmigianino sokat és szívesen rajzolt: több mint ezer vázlatlapja maradt ránk, köztük az egyik legszebb a Vénusz lefegyverzi Ámort.
Ovidius az Átváltozásokban beszéli el, hogy Ámor egy alkalommal saját anyját, Vénuszt sebezte meg nyilával, aki beleszeretett a daliás, ám halandó ifjú vadászba, Adóniszba. Így a szerelem istennője is megismerte az emésztő szenvedély valamennyi kínját. A részletesen kidolgozott budapesti lapon Vénusz éppen elragadja az elővigyázatlan gyermek íját. Az istennő mesteri példája a manierista és barokk művészek által kedvelt figura serpentinatának, a természetellenesen, kígyózva csavarodó, kiszámítottan elegáns alaknak.
Nem tudjuk, Parmigianino milyen célra szánta a rajzot, a színes alapozású papír, a gazdag tónusú lavírozás és markáns fedőfehér használata ugyanakkor a művész színes fametszeteinek előrajzaival rokon. Bár egykorú metszetváltozatát nem ismerjük, a budapesti rajz egyike lehet azoknak, melyeket Parmigianino a fametsző Antonio da Trento számára készített Bolognában.
Kárpáti Zoltán
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
