| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1885–1886 között |
| Tárgytípus | rajz |
| Anyag, technika | akvarell, papír |
| Méret | 304 × 475 mm |
| Leltári szám | 1935-2762 |
| Gyűjtemény | Grafikai Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Renoir pályája számos impresszionista festőéhez hasonlóan rendkívül nehezen indult. Miután a párizsi Salon rendre visszautasította a festményeit, csatlakozott a Monet által vezetett impresszionista csoporthoz. Bár a mozgalom egyik alapítójának számít, impresszionista pályatársainál erősebben kötődött a hagyományos témákhoz. Elődei közül nagyra tartotta Raffaello és Ingres művészetét, és nyomdokukban haladva elsősorban a figurális festészet érdekelte. Eközben a szabadtéri festésben szerzett tapasztalatait kiválóan ültette át a műtermi kompozícióba is. Vibráló fényekkel és tört színekkel megfestett képeinek főszereplői szinte mindig az emberi alakok; egyik legkedvesebb, gyakran visszatérő témája pedig a női akt volt.
Az 1870-80-as években Renoir szívesen örökített meg Szajnán evező vidám társaságokat. Csónakázókat ábrázoló művein gyakran ismerhetők fel modellje és későbbi felesége, Aline Charigot vonásai. 1886 júliusát Renoir családjával a Szajna-parti La Roche-Guyonban töltötte. A nyaralás egyik pillanatát idézi meg a budapesti akvarell, melyen a festő jellegzetesen impresszionista stílusban, könnyed ecsetvonásokkal felvitt, áttetsző színekkel érzékeltette a környezetet. A szereplők arcát a művész a fő jelenet mellett külön is megrajzolta: míg a férfi vonásait finom ecsetvonásokkal vázolta fel, Aline arcát a jobb szélen részletesen kidolgozta.
Seres Eszter
Radványi, Orsolya (ed.), Remekművek: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2020/5, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2020.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
