Anya gyermekével (recto); Fernand Olivier (verso) Pablo Picasso

1906-ban zárult le Picasso első jellegzetes alkotói periódusa, mely domináns színhasználata és melankolikus hangulata miatt “kék korszak” néven ismert. Ekkor készült műveinek a kitaszítottak, szegények, koldusok, nyomorékok mellett visszatérő témája a cirkusz, melyért egy életen át rajongott. A rákövetkező “rózsaszín korszak” derűsebb alkotásain a hideg kékek és szürkék helyébe melegebb rózsaszínek, narancsok és halványvörösek léptek. Az emberi kapcsolatok korábbi, szikár megfogalmazását pedig a szereplők érzelmesebb jellemzése váltotta fel.
Az anyát gyermekével ábrázoló budapesti vízfestmény Picasso pályájának fordulópontját jelzi. Egy évvel azután készült, hogy a művész végleg Párizsban telepedett le. Itt egy szerény műteremlakásban dolgozott, költők és festők szomszédságában, ahol új barátságok és szerelmek szövődtek. Utóbbiak közé tartozott számos művének modellje, Fernande Olivier, akit a budapesti akvarell hátoldalán is megörökített. Az Anya gyermekével a rózsaszín korszak egyik legelső alkotása, amely még erősen kötődik a korábbi periódushoz. Alakjait a művész egy artistacsaládot ábrázoló – rézkarcon is elkészített – kompozícióból emelte ki. Anya és gyermeke zárt együttese szinte beleolvad a sötét háttérbe, ezáltal fokozva a magány és elcsigázottság képzetét. A komor színek mellett Picasso néhány vöröses folttal élénkítette a művet, melynek az anya érzékeny kontúrokkal megrajzolt arca és a gyengéd mozdulatok kölcsönöznek líraiságot.

Seres Eszter