Campaniai vörösalakos amphora

Alacsony talpú, hosszúkás testű amphora. A két fül szinte derékszögben hajlik, fönt a nyak felső részén, lent a váll alján csatlakozik, a száj erőteljesen kiszélesedik. Díszítése vörösalakos festéssel: a peremen fekete sáv maradványai, a nyakon palmetta, a vállon fekete függőleges vonalak. A két fül fekete, belül vörös csíkkal, a hason két oldalt egy-egy ülő nőalak. Az alakok közt egy-egy palmetta, a palmetták mellett két-két fölül spirálban végződő inda, amelyek a képmező oldalsó széleit alkotják. A képmező alatt fekete alapon szabálytalan vörös csíkok. A váza talpán két körbefutó fekete sáv.
A főoldalon magas sziklán ülő, fölül meztelen, alul köpenybe burkolt nőalak. Oldalról van ábrázolva, de a teste a nézővel majdnem szembe fordul, feje pedig teljesen hátrafordul és így profilból látszik. Jobb karjával oldalt, kissé maga mögött támaszkodik a sziklán, behajlított bal kezében tálat tart maga előtt. A tálban sütemények vannak, aljáról kétfelé szalag lóg le. A nő a fején hajhálót (kekryphalos) visel, melyből hátul egy szalaggal összefogott copf lóg ki. Fülében fülbevaló, nyakán és a testén keresztbevetve egy-egy gyöngyfüzér, mindkét karján spirális karperec. Lába előtt a földből ág nő ki, tálat tartó karja fölött egy ablak van.
A hátoldalon szintén magas sziklán ülő, de teljesen köpenybe burkolt nőalak. Oldalról látjuk, amint bal kezében tálat, valamivel följebb tartott jobb kezével pedig dobot (tympanon) emel az előtte álló sztélé felé. A nő fején hajháló (kekryphalos), amelyből hátul egy copf lóg ki, homlokán sugaras diadéma, fülében fülbevaló. A nő kezében lévő dobra szalagok vannak kötve, a sztélé tetején három sütemény, középen masnira kötött szalag. A háttérben a sztélé fölött ablak, a nő háta mögött a levegőből lógó lánc vagy füzér.
A váza a Kr. e. 4. században Cumaeben működött CA-festő munkája. A CA-festőre és műhelyére jellemző motívumok a földből kinövő ág, az ablak, illetve az (általában az ablakból lelógó) lánc vagy füzér. Szintén a festőre jellemző, hogy az alakok szokatlanul magasan ülnek, és hogy a főoldali nő lábfeje furcsán meg van feszítve, szinte torz (a motívumokat ld. további három, a CA-festőhöz és műhelyéhez köthető budapesti vázán: 51.41, 50.250 és T.660).
A vázát a festő munkáinak egy késői csoportjába (az ún. Castelcapuano-alcsoportba) sorolják, amelyben gyakran jelenik meg az ülő, kekryphalost és kontyot viselő, félmeztelen nőalak. Jellegzetes ismertetőjegye a budapesti váza nőalakján is megfigyelhető két kis redő a köldök fölött, a mellek kerekded megformálása, és hogy a teste nincs fehérre festve, hanem vörösen marad.
A hátoldali, köpenyes nőalakkal szoros ikonográfiai rokonságban áll a CA-festő budapesti kratérjának hátoldalán lévő nő, aki szintén magasan ül, köpenybe van burkolva, diadémát visel, és bal kezében tálat, jobb kezében dobot tart egy sztélé fölé, amelyen három sütemény van. A két nő testtartása, a ruhájuk fölső részén lévő redők és gyűrődések, a köpeny alól kinyúló jobb kézfejnek és az ujjaknak a vonalai, valamint a dob szalagjainak a mintázata a két képen egy az egyben megfeleltethető egymásnak. A két váza főoldalán lévő tálak alatti szalagok festése szintén ugyanarra a festőkézre mutat. A főoldali nőalak lába előtt a földből kinövő ág rajza pedig szinte teljesen azonos egy másik Budapesten lévő és a CA-festő műhelyéből származó kisebb amphorán látható ágéval.