III. Henrik francia király Észak-itáliai festő

Mint Carlo Ridolfi elbeszéléséből (1648) megtudjuk, Jacopo Tintorettót mindenre kész ambíció fűtötte 1574 júliusában, amikor elhatározta, hogy megfesti a Krakkóból Párizsba tartó útján Velencében tartózkodó III. Henriknek, Franciaország leendő királyának a képmását. A dózse egyik testőrének öltözve lopakodott a királyt szállító Bucintoróra (a velencei dózsék ünnepi gályájára), és ott pasztell-vázlatot készített, hogy később az uralkodó szálláshelyén kivitelezze a portré véglegesnek szánt változatát. Ez a portré elveszett, de tudjuk róla, hogy III. Henrik a vendéglátó Alvise Mocenigo dózsénak ajándékozta, és Ridolfi tanúsítja, hogy később Tommaso Mocenigo házába került. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy az a III. Henrik portré, amely a Dózsepalota Stukkó-termének dekorációjához tartozik, ennek az elveszett portrénak a másolata. Többszörösen dokumentált tény, hogy ez a másolat még 1574-ben annak a Giacomo Contarininek (1536-1595) a megrendelésére készült, aki vezető szerepet játszott a király fogadásának szervezői előkészítésében, és akit a velencei Nagytanács a király szavazatával nevezett ki szenátorrá. A festményen olvasható latin felirat illő hálával és büszkeséggel meg is emlékezik erről a kinevezésről. A Régi Képtárban őrzött, némileg megcsonkított, címeres képmás igen nagy valószínűséggel szintén Jacopo Tintoretto elveszett műve nyomán készült, és alkotója nem más, mint Jacopo legtehetségesebb fia, Domenico Tintoretto, akinek életműve nagy részét épp velencei és külhoni előkelőségekről készített portrék teszik ki.
ⒸTátrai Vilmos