| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1620-as évek |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 103 x 83 x 2 cm |
| Leltári szám | 71.4 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, V. terem |
Ha gyűjteményünk kapcsán a Bűnbánó Magdolna témájára gondolunk, elsőként Greco 1576 körül festett képe fog eszünkbe jutni, az átszellemítésnek, expresszív formatorzításnak és valóságtól elvonatkoztató színhasználatnak ez a remeke. Greco kinyilatkoztató transzcendenciájával, más korból és környezetből csak egy vele egyenrangú géniusz vetekedhet. A milánói Giuseppe Vermiglio nem tartozik közéjük, noha vitathatatlanul élvonalbeli művész. Máig csodálatunk tárgya, hogy ezen az igen magas színvonalon jelentős számú festő munkálkodott a 17. századi Itáliában. Vermiglio ifjan több mint másfél évtizedet töltött Rómában, és ott Caravaggio elementáris erejű barokk naturalizmusának hatása alá került. Mellékkörülmény, hogy habitusában is közel állt példaképéhez, izgága, kötekedő természete miatt többször összeütközésbe került a törvénnyel. Arra semmiképp sem gondolhatunk, hogy Magdolna bűnbánatát festve ő maga esdekelt volna bűnbocsánatért. Női szépség és komor vezeklés találkozása Magdolna alakjában, függetlenül az alkotók személyiségétől, az ellenreformációs vallásosság egyik központi gondolatának megjelenítése. Miközben Magdolna haja ziláltan terül mellére és vörös leple hullámokat vet, tekintetét az ég felé fordítja, jobbjával követésre szólítja a hívőket, baljával gyengéden feszületet tart. Vermiglio a fej és a ruha formáit markánsan, erőteljesen mintázza, hangsúlyosan helyezi el baloldalt a halált jelképező koponyát, mögötte épp csak észrevehetően a másik attribútumot, a kenőcsös tégelyt.
©Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
