
Férfiképmás
Régi Képtár
Alkotó | |
---|---|
Kultúra | flamand |
Készítés ideje | 1600–1610 körül |
Tárgytípus | festmény |
Anyag, technika | olaj, vászon |
Méret | 137 × 108 cm |
Szignó | Szignálva balra lent: HDC |
Leltári szám | 76.7 |
Gyűjtemény | Régi Képtár |
Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XXII. terem |
Hendrick de Clerck, a brűsszeli főhercegi udvar festője, mindössze hét évvel volt idősebb Rubensnél, de egész életében megmaradt a barokk újításaitól érintetlen művésznek, aki a későmanierista formanyelv ragyogó színeket és plasztikus formákat használó irányzatát képviselte. A németalföldi reneszánsz mesterei a pihenő Szent Család kicsiny figuráit tágas tájképi környezetbe helyezték, tér és alakok egymás közti harmóniáját teremtették meg. A téma divatos volt, Pszeudo- Máté apokrif evangéliuma számos epizóddal bővítette az Egyiptomba menekülés eredetileg szűkszavúan leírt epizódját. Az 1588 és 1590 között Itáliában tanuló flamand mester olasz kortársaitól tanulta meg a figura dominanciáját. A monumentális alakok kitöltik a szűk képteret, a tájképi részleteknek alig marad helye. A bukolikus téma szertartásosan ünnepi jelenetté változik, a Trónoló Mária angyalokkal témájú kompozíciók mintáját követi. Ragyog minden szín, a meztelen Jézus teste is. A Gyermek szőlő után nyúl, amit fehér kendőben angyal kínál neki. A szőlő, ugyanúgy mint a bor, eukharisztikus jelkép, a krisztusi áldozat egyik szimbóluma. A ceremoniális ünnepi hangulat megteremtésében fontos szerep jut a kottából éneklő két angyalnak, akiknek erős lekicsinyítését nem látszik indokolni a Madonnától való csekély távolság. Középen a lehajtott fejű, kezét szívére tevő József az alázatosság megtestesítője. Felülről, a cseresznyefa előtt, gyermekangyal száll alá egyik kezében pálmaágat, a másikban a dicsőség babérkoszorúját tartva.
©Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.